KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ismaël szellemei

Kovács Kata

Les fantômes d’Ismaël – francia, 2017. Rendezte: Arnaud Desplechin. Írta: Julie Peyr és Léa Mysius. Kép: Irina Lubtchansky. Zene: Grégorie Hetzel. Szereplők: Mathieu Amalric (Ismaël), Marion Cotillard (Carlotta), Charlotte Gainsbourgh (Sylvia), Louis Garrel (Ivan), Alba Rohrwacher (Arielle). Gyártó: Why Not Productions. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 114 perc.

 

A francia film melodrámákkal híressé vált veteránja, Arnaud Desplechin (Karácsonyi történet, Fiatal éveim) cannes-i nyitófilmjével pályája fontosabb toposzait – múltbéli titkok, családi és művészi konfliktusok, a fiatalság és a nagy szerelmek eltűnése – és természetesen állandó színészét (Mathieu Amalric) is vászonra citálja. Amalric a 2004-es Ha te nem lennél-ben ugyanezen a néven szereplő, szinte azonos figurát játssza, egy középkorú, bohó, depressziós, gyűrött arcú művészt, aki érzékeny alkotói világában éppúgy, mint zavaros magánéletében lázasan, álmatlanul és kétségektől gyötörten bolyong. Életét múltbéli tragédiák és titkok övezik, közben pedig dolgozik legújabb rendezésén („film a filmben”), melynek főszereplője egy többszörös művészi alteregóként (Desplechin/ Ismaël) is értelmezhető kém-diplomata. Ismaël új filmje rendezése közben az asztrofizikus Sylvia szeretője, de váratlanul felbukkan húsz éve rejtélyesen elveszített, és immár halottnak hitt felesége, Carlotta az életükben. A film egyik legmeggyőzőbb jelenetében Ismaël felkeresi Carlotta apját, aki ugyancsak rendező, és akit szintén soha nem hagyott nyugodni lánya eltűnése (a magyar származású, francia újhullámban híressé vált Szabó László alakítja).

A két, stílusát és műfaját tekintve eltérő történetszál (Ismaël a szerelmi háromszög melodrámájában, valamint az általa rendezett kémfilm), az elidegenítő hatások, kamerába mondott monológok, színpadias elemek, gyors hangnembeli váltások miatt zavaros összhatást kelt, nehezen illeszkedik, és maga a sztárparádés párkapcsolati dráma is érdektelen és meglehetősen steril, holott a főszerepeket alakító színészek kiválóak. A rusztikus tengerparti villában játszódó vívódás a két izgalmas nő és a gyötrődő művész között mindvégig kidolgozatlan és steril, ahhoz viszont nem elég hangsúlyosak a tónusváltások, hogy a frivolságán olyan jól elszórakozzunk, mint mondjuk a Vicky Cristina Barcelona vonatkozó szerelmi civódásain.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13640