KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A kőbe szúrt kard

Varga Zoltán

The Sword in the Stone – amerikai, 1963. Rendezte: Wolfgang Reitherman. Forgalmazó: BVHE. 76 perc.

 

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a Disney Stúdióban készült egészestés rajzfilmek minőségromlása mikortól veszi kezdetét: hogy csak a legendás stúdióalapító halála után készült évek termése halványabb a megszokottnál, vagy pedig már a „Walt bácsi” utolsó éveihez kötődő művek is a – csak átmeneti – hanyatlás részei. Az 1963-as A kőbe szúrt kard mindenesetre nyomatékos érv az utóbbi mellett. Az Arthur király mondakört szőrmentén idéző, annak csak néhány motívumából – Merlin figurájából és a mitikus kard itt csupán periferikusan használt történeteleméből – építkező rajzfilm vitán felül a legerőtlenebb Disney-animációk egyike. A nyitány állóképei röviden megidézik ugyan a Csipkerózsika pazar látványosságait, a játékidő zöméhez társuló képi világ azonban a 101 kiskutyával kezdődő stílusváltást folytatja, melynek jegyében a rajzolt mozgásfázisok xerox-eljárással kerülnek a cellekre, s ezáltal a figurák körvonalai érdesebbek, keményebbek. A fő probléma a figurák felületessége és főleg az események súlytalansága. A csetlő-botló apródként megismert Arthur – akit az eredeti hangsávban legtöbbször nem is a nevén szólítanak, hanem a „Wart” többféleképpen fordítható, dehonesztáló szavával illetnek – és a sokkal inkább szórakozott professzorként, mintsem bűvös varázslóként megformált Merlin kettőse áll a középpontban. A mester – akit a fáma szerint egyenesen Disney-ről mintáztak – az élet alapigazságaiból próbál leckét adni tanítványának, s a nevel(őd)ési folyamat során mindketten különböző állatfigurákká változnak ideiglenesen. A kőbe szúrt kardnak elsősorban a főhősök állat-alteregóit felléptető részletei vonzzák a tekintetet – ezek közé tartozik a szívfacsaró epizód is, amelyben tüneményes (és bravúrosan animált) mókuslány vet szemet a rágcsálóvá változtatott fiúra. A csúcspont vitathatatlanul a varázslópárbaj: Merlin és Madame Mim átváltozásokra komponált komikus összecsapása mintha nem is ennek a filmnek lenne a része, annyira élénk és fantáziadús. S míg a mágikus mosogatás A varázslóinas Miki egér-klasszikusára utal vissza, addig Arthur nevelőapjának karaktere későbbi produkciót előlegez: a csodás Gumimacik-sorozat Sir Tuxfordjének mintáját fedezhetjük föl benne.

Extrák: Klasszikus rövidfilmek Miki egérrel (Ügyes kis szabó) és Goofyval (Lovag egy napra); továbbá három promóciós kisfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13552