KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Volt egyszer egy Németország

Benke Attila

Es war einmal in Deutschland… – német-belga, 2017. Rendező: Sam Garbarski. Forgatókönyv: Michel Bergmann. Kép: Virginie Saint-Martin. Szereplők: Moritz Bleibtreu (David Bermann), Antje Traue (Sara Simon), Tim Seyfi (Fajnbrot), Mácsai Pál (Szoros), Mark Ivanir (Holzmann), Anatole Taubmann (Fränkel). Gyártó: Samsa Film / ZDF. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 102 perc.

Az utóbbi években a Saul fia és az 1945 emlékeztek meg leginkább kreatív módon a Holokausztról. Nemes László és Török Ferenc feszült, thrillerszerű történet keretei között idézték fel a hetven évvel ezelőtti borzalmakat. A német születésű belga rendező, Sam Garbarski (Irina Palm, Vijay és én) a Saul fia és az 1945 által kitaposott úton indult el, és történelmi bűnfilmbe ágyazta a német zsidóság deportálásának és megsemmisítésének traumáját a Volt egyszer egy Németországban.

Sam Garbarski műve a háborús bűnösök felelősségre vonásának évében, 1946-ban, Frankfurtban játszódik. David Bermann és társai túlélték a haláltáborokat, nem kérnek többé Németországból, Amerikába szeretnének emigrálni, és sefteléssel próbálják összeszedni az utazáshoz szükséges pénzmennyiséget. Közben Bermannt megtalálja a Szövetséges Ellenőrző Bizottság egy tisztje, Sara Simon, aki kollaborációval vádolja a Hitlernek vicceket tanító egykori humoristát. A Volt egyszer egy Németország Bermann visszaemlékezései révén egyszerre elemzi a háborús felelősség problémáját és a zsidók háború utáni helyzetét.

Sam Garbarski történelmi drámája egyértelműen akkor a legerősebb és legérdekesebb, mikor a komédiás David Bermann visszaréved a múltba, és megpróbálja a történelmi eseményeket kiszínezni, vagyis önmagát hősként beállítani. Így a nyilvánvaló mentegetőzés miatt a nézők fejébe is befészkelheti magát a gondolat, hogy Bermann tényleg kápóvá vált, és a hamis hősmítosz felépítésével ezt próbálja elfedni.

Nagy kár, hogy a férfi és Sara közös múltidézését kevéssé érdekes jelenetek töltik ki, melyek csak rabolják az értékes játékidőt, sőt elrontják a cselekmény lezárását is. A Volt egyszer egy Németország szívhez szóló emberi dráma lehetne, ha kizárólag David Bermann történetére koncentrálna, és nem erőltetné a humorosnak szánt, de többnyire jellegtelen üzletelős epizódokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13482