KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rögtönzött szerelem

Baski Sándor

The Big Sick – amerikai, 2017. Rendezte: Michael Showalter. Írta: Kumail Nanjiani és Emily V. Gordon. Kép: Brian Burgoyne. Zene: Michael Andrews. Szereplők: Kumail Nanjiani (Kumail), Zoe Kazan (Emily), Holly Hunter (Beth), Ray Romano (Terry). Gyártó: Apatow Production / FilmNation Entertainment. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 120 perc.

Néhány éve új hangok jelentek meg az ország kulturális sokszínűségét mindig naprakészen közvetítő amerikai standup-szcénában. Az olyan bevándorló hátterű komikusok, mint Aziz Ansari vagy Hasan Minhaj nem csak a popkulturális jelenségeken élcelődnek, de saját „így jöttem”-történeteiket is elmesélik – előbbi önéletrajzi ihletésű sorozatban (Master of None), utóbbi az év egyik legjobb stand up-előadásában (Homecomig King) illusztrálta, milyen kihívásokat jelent egy indiai muszlim családban felnőni. A sort a délázsiai triumvirátus harmadik tagja, a Szilícium-völggyel befutott, pakisztáni származású Kumail Nanjiani is folytatja.

Címe és műfaj ellenére a Rögtönzött szerelem nem standard romantikus komédia: a szerelmi bonyodalom elválaszthatatlanul szövődik össze a főhős kulturális identitáskeresésével és a családi örökséggel ápolt viszonyával, sőt a film, amelyben Nanjiani és felesége saját megismerkedésük nem mindennapi történetét írták meg, a játékidő nagy részére eleve kiiktatja a vágy tárgyát a történetből. Pár héttel azután, hogy Kumaillel szakít a barátnője, mert nem tudja elfogadni, hogy a férfi titkolja kapcsolatukat a családja előtt, a lány kómába esik, és úgyis marad egészen az utolsó felvonásig. Kumailnek ennyi ideje jut arra, hogy összemelegedjen Emily toleránsnak mutatkozó, de előítéletektől nem teljesen mentes szüleivel, rendezze kapcsolatát a kitagadással fenyegetőző családjával, és közben a standup-karrierjét is építse.

Amennyire izgalmas a személyes érintettség által hitelesített high concept-alaphelyzet, annyira giccsveszélyes is a vállalkozás. A laza romkomként induló Rögtönzött szerelem könnyedén torkollhatott volna hatásvadász melodrámába – hogy nem így történt, az Nanjiani szó szerint önazonos alakításán túl Judd Apatow produceri imputjának is köszönhető, aki saját standup-filmjével (Ki nevet a végén?) ellentétben ezúttal tökéletesen lőtte be a dráma és a komédia közti arányt. A Rögtönzött szerelemnek egyedül az róható fel, hogy talán túlságosan is kerekre csiszolták, a filmszerűség a fináléra elnyomja az életszagot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13450