KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tulipánláz

Varró Attila

Tulip Fever – amerikai-brit, 2017. Rendezte: Justin Chadwick. Írta: Deborah Moggach regényéből Tom Stoppard. Kép: Eigil Bryld. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Alicia Vikander (Sophia), Dane DeHaan (Jan), Holliday Grainger (Maria), Christoph Waltz (Cornelis). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 105 perc.

 

Alig fél évvel Park Chan-wook finomművű Szolgálólánya után mozikba került Hollywood saját verziója a kosztümös szerelmi négyszög-thrillerre, amelyben egy gazdag ifjú hölgy összefog szolgálólányával, hogy kijátszva idős urát-parancsolóját, külföldre szökhessen egy vonzó, ám nem éppen feddhetetlen fiatalember oldalán. Noha a film ezúttal is színvonalas irodalmi alapanyagból született (sőt Deborah Moggach írónő maga is részt vett az adaptációban), és a főszerepeket játszó színészek (élen a végre karaktert váltó Christoph Waltz-cal) sem maradnak el semmiben a koreai párdarabtól, az összehasonlítás mérlege mégis jócskán Park javára billen.

Az egzotikus vidékek és témák szakavatott iparos-rendezője, Justin Chadwick ugyanis épp azt hanyagolta el leginkább az alapműből, ami – különösebb fordulatok és látványosabb indulatok híján – a legnagyobb vonzerejét jelenti: a 17. századi amszterdami tulipánláz aprólékos részletekből felépülő kontextusát, valamint beszédes párhuzamait az ugyancsak ekkoriban virágzó németalföldi festészettel – a művészet és szépség iránti rajongás két, igen eltérő formájának ütköztetését. A gyönyörű polgárasszony-modelljébe beleszerető Jan van Loos festő (feltehetően Jacob van Loo fiktív verziója), aki rangos portréfestői pályáját elhagyva tulipánbrókernek áll, hogy kiszolgálva a múlékony csodák iránti divathóbortot meggazdagodjon, nem sokban különbözik az álomgyárakba beálló művészek szomorú példáitól – köztük azzal a Tom Stoppard (film)íróval, aki a tömegfilmes igényeknek tett kínos engedményeivel (mint a Judi Dench nagyasszony számára kínkeservvel beillesztett extraszereplő vagy a hősnő pozitív vonásaira rásegítő módosítások) immár igen csak távol került a Rosencrantz és Guildenstern halott hajdani kesernyés művészparabolájától. A Tulipánláz kétségkívül igényes képi világú, látványos keretbe illesztett alkotás, ám ahelyett, hogy átlényegítené és halhatatlanná tenné megfestett tulipánját, csupán csak mutatós képeslap-reprodukciót fényképez belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13392