KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vademberek hajszája

Baski Sándor

Hunt for the Wilderpeople – új-zélandi, 2016. Rendezte és írta: Taika Waititi. Kép: Lachlan Milne. Zene: Lukasz Pawel Buda. Szereplők: Sam Neill (Hec), Rima Te Wiata (Ricky), Oscar Kigthley (Andy), Cohen Holloway (Hugh). Gyártó: Piki Films / Defender Films / Curious Film. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Szinkronizált. 105 perc.

 

Mielőtt bebocsátást nyert volna a hollywoodi Valhallába, hogy elfoglalja egy szuperhősfilm (Thor: Ragnarök) rendezői székét, az új-zélandi Taika Waititi még forgatott hazájában egy búcsúfilmet. A Vademberek hajszája első blikkre már maximálisan Hollywood-kompatibilisnek tűnik, története a 90-es évek ifjúsági matinéit idézi, ugyanakkor hasonlít a rendező 2010-es apa-fiú filmjéhez, a Boyhoz is. A főszereplő Ricky, egy problémás kiskamasz, akit egy idősödő házaspár örökbe fogad. A mostohaanya hirtelen halálát követően a srác a börtönviselt nevelőapával (Sam Neill) együtt beveti magát az új-zélandi vadonba. Nyomukban ott a gyámügy, a rendőrség, a bennszülöttek, ráadásul a természettel is meg kell küzdeniük.

A fegyelmezetlen városi suhanc és a mizantróp, mogorva férfi összecsiszolódása, illetve a családbarát finálé borítékolható, Waititi meg is pendíti a szentimentális húrokat, de csak ízléssel, a giccsveszélyt ügyesen elkerülve. Filmje már csak azért sem téveszthető össze egy Disney-féle kalandvígjátékkal, mert a humora korhatárosabb (képes például azzal viccelődni, hogy a nevelőapát gyerekmolesztálónak nézik), és a verbális, illetve képi gegjei is igényesebbek. Az egzotikumfaktor sem elhanyagolható: a vadregényes új-zélandi táj kulisszából markáns mellékszereplővé lép elő, és a páros útjába kerülő különc figurák is nyilván valamiféle torz keresztmetszetét adják a helyi társadalomnak. A Vademberek hajszája összességében olyan, mintha a Fel! szerzőinek forgatókönyvéből a  Holdfény királyság Wes Andersonja rendezett volna komédiát Edgar Wright produceri közreműködésével. Igazán figyelemre méltóvá mégis a fiatal Julian Dennison és az új-zélandi nemzeti kincs, Sam Neill parádés összjátéka teszi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13198