KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Bourne-hagyaték

Baski Sándor

The Bourne Legacy – amerikai, 2012. Rendezte: Tony Gilroy. Írta: Tony és Dan Gilroy. Kép: Robert Elswit. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Jeremy Renner (Alex Cross), Edward Norton (Byer), Rachel Weisz (Marta), Stacy Keach (Turso). Gyártó: Universal Pictures / Relativity Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 135 perc.

A Bourne-széria producerei, a jelek szerint, tökéletesen ismerik a mozifranchise-ok első számú szabályát – ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani. A Robert Ludlum regényeit nagyfokú alkotói szabadsággal feldolgozó akciósorozat epizódjaiban csak a helyszínek és a mellékszereplők váltakoznak, a dramaturgia és a koreográfia ugyanaz. Olyannyira, hogy a második és harmadik részt jegyző Paul Greengrass a legújabb felvonás címének „A Bourne-redundanciá”-t javasolta. Az angol rendezőt nem is érdekelte a folytatás, helyette a széria eddigi (társ)forgatókönyvírója, Tony Gilroy kapta meg a lehetőséget a bizonyításra, aki több szempontból is a nehezebb utat választotta.

Miután a Jason Bourne-t alakító Matt Damon nem írt alá az új részre, kézenfekvő lett volna egy másik színészre bízni a szerepet – Gilroy ehelyett egy új karaktert vezetett be. A Bourne-hagyaték ugyanakkor szorosan kapcsolódik A Bourne-ultimátumban nyitva hagyott cselekményszálakhoz; a film első harmadának értelmezéséhez elengedhetetlen az előző részben történtek ismerete. A hosszúra nyúlt felvezetésben ráadásul – a trilógiára jellemző feszes akciószekvenciák helyett – jórészt beszélő fejek uralják a vásznat. A CIA különböző titkos egységeinek belharcaiba pillanthatunk bele, és ugyan a Cég vezetőinek machinációi az első három részben is központi szerepet kaptak, Gilroy még inkább fókuszba helyezi a politikai vonatkozásokat, hasonlóan eddigi rendezéseihez (Michael Clayton, Kettős játék).

A Bourne-hagyaték ennek megfelelően követi a trilógia alapját képező receptúrát – a Jeremy Renner által alakított renegát szuperügynöknek is a sajátjai elől kell menekülnie –, de máshová helyezi a hangsúlyokat. A Bourne-széria az önismétlés vádjában kétségkívül bűnösnek nyilvánítható, védelmére szól ugyanakkor, hogy az alkotók szerzői mániáinak szabad utat enged, legyen szó a „shaky cam” használatáról (Greengrass) vagy a hetvenes évek konspirációs thrillereinek megidézéséről (Gilroy).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11232