KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Revans

Nevelős Zoltán

Revanche­ – osztrák, 2008. Rendezte és írta: Götz Spielmann. Kép: Martin Gschlacht. Szereplők: Johannes Krisch (Alex), Irina Potapenko (Tamara), Andreas Lust (Robert), Ursula Strauss (Susanne). Gyártó: Prisma Film / Spielmannfilm. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 117 perc.

Götz Spielmann, akinek korábbi bűnügyi filmjei, A szomszéd és az Idegenek az Osztrák Filmnapok keretében voltak láthatók Magyarországon, a 2009-ben Oscar-díjra is jelölt és egyébként számos fesztiváldíjjal kitüntetett filmje, a Revans úgy kezdődik, mintha Ulrich Seidl (Kánikula; Import/Export) nyomdokain újabb adalékkal szolgálna az osztrák társadalom alulnézeti portréjához, ám az etikailag és esztétikailag is vitatható bordélyházi jelenetsor után a cselekmény is és a filmnek az ábrázolt valósághoz való viszonya is új irányt vesz. Ahogy magában a bordélyban, a film egyes pillanataiban is pusztán nyers húsként vannak jelen a kelet-európai bevándorló lányok, de bizonyos mértékben a hazai pályán mozgó osztrák figurák sem részesülnek fennköltebb beállításban.

Egy bécsi kuplerájban afféle mindenesként dolgozik a börtönviselt Alex, aki titkos viszonyt folytat az egyik ukrán prostituálttal, Tamarával. A bordélytulajdonos karmaiból a szabadulást egy falusi bankfiók kirablásán keresztül képzelik el, ám az elképesztő naivitással kivitelezett akció során Tamara az életét veszíti. A helyszín Alex egyedül élő öregapjának faluja, itt, a tetthely közelében húzza meg magát a koranegyvenes férfi. Élete az egyik válaszút után rögtön újabb válaszutak elé ért: feldolgozni szerelmének halálát, rendezni kapcsolatát saját nagyapjával és kezdeni valamit a lelke mélyén fellobogó bosszúvággyal, hiszen a Tamara haláláért felelős rendőr ott él a szomszédban. Néhány markáns vonallal megrajzolt figura és a motivációk világosan felvázolt hálója által nyerünk képet egy városi és egy vidéki miliőről, amelyben a bűnügyi műfaj eszköztára nélkül is hatalmas a feszültség az emberi kapcsolatokban, és a feszültség abban az értelemben is kitart a film végéig, hogy nem tudjuk, vajon a műfaji logika vagy az emberi kapcsolatok dinamikája fogja-e eldönteni a befejezést.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/05 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10184