KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Két szerető

Vajda Judit

Two Lovers – amerikai, 2008. Rendezte: James Gray. Írta: James Gray és Ric Menello. Kép: Joaquín Baca-Asay. Zene: Dana Sano. Szereplők: Joaquin Phoenix (Leonard Kraditor), Gwyneth Paltrow (Michelle Rausch), Vinessa Shaw (Sandra Cohen), Moni Moshonov (Reuben Kraditor), Isabella Rossellini (Ruth Kraditor). Gyártó: 2929 Productions / Tempesta Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 110 perc.

 

James Gray rendező korábbi bűnfilmjei (Kis Odessza, A bűn állomásai, Az éjszaka urai) cselekményét is az érzelmesebb végéről fogta meg (így sokkal inkább melodrámaként, mint krimiként működtek), nem túl meglepő hát, hogy ezúttal egy szerelmes filmmel jelentkezik. A helyszín most is Brooklyn, Brighton Beach, a társadalmi hátteret újfent egy etnikai közösség nyújtja, a főszereplő pedig ismét Joaquin Phoenix – a Két szerető azonban mindezek ellenére is meglepetést okoz.

A mű ugyanis nem egyetlen, magabiztos tollvonással megrajzolt nagyívű dráma (amint azt a direktor korábbi munkái alapján várnánk), hanem hétköznapi történések során kibontakozó, kifejezetten földhözragadt történet. Drámai csúcspontok helyett bizarr eseményeket látunk, amelyekben az alkotók színészi helyzetgyakorlatokra emlékeztető szituációkat teremtenek (és ezekben a színészek legtöbbször jól is teljesítenek – ha valami, akkor ez a film egyik legnagyobb erénye). Ennek a dedramatizálásnak köszönhetően ugyanakkor a néző úgy érezheti, hogy lát ugyan lényeges dolgokat, de mintha kimaradna pár lépés, kiesne néhány jelenet, ami megvilágíthatná a történéseket, ettől pedig a film szaggatottá és lélektanilag kissé motiválatlanná válik – mintha csak a vázlat került volna a vászonra, nem pedig maga a végeredmény. A két nő (egy problémás, érdekesebb és egy ideális, ám unalmasabb) közt vergődő főhős összetett karakterét figyelve (aki egyszer esetlen kamaszként viselkedik, máskor viszont magabiztos parkett ördöge) nem tudunk szabadulni attól az érzéstől, hogy ilyen lenne Woody Allen (és egy Woody Allen-film), ha melankolikus lenne. Ráadásul a két női alaptípussal zajló különféle helyzeteket variáló darab még a mester Melinda és Melinda című opusával is összecseng – sőt egy érdekes fordulattal a végén Graynek még a kétféle befejezés is összejön.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9926