KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mamma Mia

Tüske Zsuzsanna

Mamma Mia – amerikai-brit, 2008. Rendezte: Phyllida Lloyd. Írta: Catherine Johnson. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Stig Anderson, Benny Andersson és Björn Ulvaeus. Szereplők: Meryl Streep (Donna), Colin Firth (Harry Bright), Pierce Brosnan (Sam Carmichael), Amanda Seyfried (Sophie), Stellan Skarsgard (Bill), Julie Walters (Rosie), Christine Baranski (Tanya). Gyártó: Internationale Filmproduktion Richter / Littlestar / Playtone. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 109 perc.

 

A tavalyi nyár termése, a sziruppal felöntött Hajlakk után idén egy újabb napfénytől és boldogságtól duzzadó darab örvendezteti meg az elfogult musicalrajongókat. Ezúttal nem remake-ről, hanem egy színpadi mű adaptációjáról van szó, amelynek kiváló és klasszikus alapanyaga, az ABBA-slágerekből összeállított dalcsokor többszörös fénytörésen át jutott a hagyományos koncertelőadásoktól a sikeres színházi premieren át végül a filmes debütálásig.

A történet, melyet a négy nett svéd legismertebb dalaihoz kanyarítottak, egy görög szigeten játszódik. Itt él a középkorú hoteltulajdonosnő, Donna (Meryl Streep) egyetlen lányával, Sophieval (Amanda Seyfried), aki anyja viharos fiatalkori szerelmi életének eredményeképp még sosem találkozott saját apjával. Ahogy esküvőjének napja közeledik, a lány egyre inkább szükségét érzi annak, hogy a megfelelő férfi kísérje oltárhoz, ezért három levelet ad fel a három lehetséges apa-jelöltnek és meginvitálja őket a nagy eseményre, hogy végre fény derüljön anyja titkára. Így kezdődik el a shakespeare-i jelmez flitteres verziójába öltöztetett kalamajka, hiszen a három idősödő trubadúr hamarosan a szigetre érkezik – esetünkben egy klasszikus romantikus regényhős (Colin Firth), egy északi születésű entellektüell (Stellan Skaarsgard) és persze a legnépszerűbb titkosügynök (Pierce Brosnan) daloló alteregójának személyében.

Phyllida Lloyd alkotása formai szempontból hozza az ABBA-dalok filmes kíséretéhez tapadó hagyományt, amennyiben a Muriel esküvőjéhez vagy a Priscillához hasonlóan megidézi a régi videoklipek képi világát. A musical – azon túl, hogy vakon elkötelezi magát a játékosság mellett – megpróbál felvillantani némi öniróniát is, amely a szereplőválasztásnak eleve egyenes következménye lenne: de kellő fanyarság híján a fagylalt csúnyán visszanyalt, így a végeredményben az azúrkékre izzított háttér előtt csupán egy vidám panoptikum tagjainak csetlése-botlása zajlik minden spiritusztól és humortól mentesen.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9567