KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Las Vegas ostroma

Kárpáti György

21 – amerikai, 2008. Rendezte: Robert Luketic. Írta: Ben Mezrich regényéből Peter Steinfeld és Allan Loeb. Kép: Russell Carpenter. Zene: David Sardy. Szereplők: Jim Sturgess (Campbell), Kevin Spacey (Rosa), Kate Bosworth (Jill), Aaron Yoo (Choi). Gyártó: Relativity Media / Michael de Luca Productions / Trigger Street. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 123 perc.

 

A filmtörténet kezdetek óta ismeri a kártyajátékokat: az elsősorban a pókerről szóló filmek színvonala meglehetősen egyenetlen, skálájuk Lumière egypercesétől a szalon-westerneken át James Bondig húzódik. Ezúttal a blackjack kerül terítékre egy közelmúltban megtörtént esetnek köszönhetően: a fáma egy massachusettsi egyetem matekzsenijeiből verbuvált kártyaszámlálókról szól, akik folyamatosan fejlesztett technikájukkal a nyolcvanas évek elejétől az ezredfordulóig dollármilliókkal rövidítették meg az egyszeri balekok pénzére pályázó kaszinókat és játékbarlangokat, míg a Griffin Investigations le nem kapcsolta őket. Az esetről nemcsak bestseller, belső jelentés és újságszenzáció született, hanem számos dokumentumfilm is készült, tehát jó branddé vált egy hollywoodi feldolgozásra. Robert Luketic filmje szemérmesen kipofozta az eredeti történetet (mellőzve az eredeti ázsiai-amerikai szereplőket, a nyolcvanas évekből napjainkba helyezve a szüzsét), beemelte a Kevin Spacey megformálta szellemi agytröszt professzor karakterét, s a társaságból a középpontba helyezett egy főhőst. Az ő kerettörténetén keresztül elevenedik meg a múlt, a hosszúra nyújtott expozícióból az is kiderül, hogy a tandíjára hajtó erkölcsös fiatalemberből hogyan vált megszállott kártyaszámláló.

Mert a film kulcsmondata szerint szereplői nem szerencsejátékosok, hanem a játékot tudományos alapon végző számlálók – ha pedig ezt a tevékenységet érzelmek zavarják meg, vagy elvész a kontroll, akkor mindennek befellegzett. Természetesen a történetben mindkettő bekövetkezik, de nem ez dobja fel a filmet. Az eredeti alkotói szándék és a régi tapasztalatok ellenére – miszerint a golf és a sakk mellett a kártya a legunalmasabb filmre vihető sportág – a dinamikus vágásnak és az érdektelen romantikus szálnak köszönhetően éppen a játékbarlangok jelenetei sikerültek a legjobban. Kár, hogy ezekből a játékidőhöz viszonyítva viszonylag kevés született.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9456