KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Goodbye, Bafana

Kolozsi László

Goodbye Bafana – brit, 2007. Rendezte: Bille August. Írta: Bob Graham és James Gregory könyvéből Greg Latter. Kép: Robert Fraisse. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Joseph Fiennes (Gregory), Dennis Haysbert (Mandela), Diane Kruger (Gloria), Patrick Lyster (Jordaan). Gyártó: Future Films / Banana Films / Arsam International / Thema Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 140 perc.

 

A Goodbye, Bafana történelmi melodráma. E műfaj főhőse nem egy arra érdemes hölgy iránt viseltetik gyengéd érzelmekkel, hanem egy történelmi eszme vagy egy elkötelezett személy vonzalma tárgya, érte tesz meg mindent, ha kell, érte áldozza fel, ha kell – és csak így lehet könnyeket előcsalogatni – , az életét. A történelmi melodráma hőse nem azonosul a film elején az eszmével, lassan lesz bolondja; ritkán látni olyan hőst, aki első látásra beleszeret abba a teljes odaadást követelő eszmerendszerbe, aminek nagy valószínűséggel híve a film számos alkotója (elsősorban a rendező) is. A történelmi melodráma első harmada többnyire a központi alak jellemváltozását mutatja be, azt a folyamatot, ahogy fülig szerelmes lesz a legtöbbször jó embert követelő ideológiába: a történelmi melodráma tulajdonképpen sima melodráma, csak nem napjainkban játszódik, hanem a távoli vagy a (jelen esetben) kevésbé távoli múltban, és legjobb szándékai ellenére sem több egy kissé unalmas wipey-nél, vagyis egy érzékeny asszonyszíveket facsaró drámánál. Legjobb szándékai ellenére sem emlékezetes: ritkán tehet arról, ha nyoma marad a sulykolt, és a film apropójául szolgáló eszmének.

Az apartheidre nem Bille August Goodbye, Bafanája miatt fogunk emlékezni, ahogy – remélem – a holocaustra sem Spielberg „jó emberes” filmje miatt. Hiába bizonyosodik be újfent, hogy a dán August Európa legjobb melodráma rendezője, hiába a megkérdőjelezhetetlenül igaz eszme a háttérben, hiába a kéklő hegyek, a pontos korfestés, a 24-ben amerikai elnökeként elhíresült Dennis Haysbert afrikai akcentussal színezett pontos alakítása: a Goodbye, Bafana egyetlen perce, egyetlen kockája sem eredeti. Még a hősök szeretteinek halála sem megható. Bille August ugyanis nem tudja, és nem is akarja megszegni a (történelmi) melodráma szabályait – az hiányzik legjobban belőle, ami a leginkább jellemzi Mandelát: a bátorság. A meg nem alkuvó törekvés az igazra, a helyesnek véltre. Bille August éppen azért népszerű, Oscar és egyéb díjas, mert nagyon tudja és nagyon tudja használni a műfaj elemeit, de jelen filmjével nem csak bakot lőtt, még árt is Nelson Mandela ideológiájának: hiszen arról nincs mondanivalója. Arról alig szól valamit. Vajmi keveset lehet megtudni az Afrikai Nemzeti Kongresszusról (ANC), arról, hogy miben is hitt Mandela. És erre az sem mentség, hogy a mű nem Mandela, hanem börtönőre - a thembu nyelvet egy gyermekkori barátságának köszönhetően jól beszélő – James Gregory emlékirataiból készült. Mandela, a Goodbye, Bafana szerint, nem több mint egy a történelem makacs alakjai közül. A megalázott feketék hangját alig hallani. Augustnak a fehér elefántformájú hegyek fontosabbak voltak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9111