KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szenvedély hatalma

Justyák János

 

A holland filmművészetet a hazai filmbarátok csak filmhetekről ismerhetik. Peter Verhoeff alkotása az év legjobb holland filmjének járó díjat nyerte el 1981-ben. A megtörtént esetet adaptáló rendező szülőhazájába, Frízföldre vezeti nézőit. A frízek híresek szabadságvágyukról, a holland hatóságok mindig tartottak az innen kiinduló szociális mozgalmak terjedésétől. A századunk húszas éveiben játszódó film hőse krisztusi korban lévő férfi, Ijje, magányosan él idős édesanyjával falujukban. A fríz szabadságvágy megtestesítője, szabadgondolkodásúnak vallja magát, elutasítja a polgári társadalom középszerűségét, a protestáns egyház mindenhatóságát. Ez utóbbi demonstrálására még attól sem riad vissza, hogy kedvenc kutyájával sétáljon be egy istentiszteletre. Pogánysága korántsem teljes, a nőkről igencsak puritán szellemben gondolkodik, megveti a gyengébb nemet, inkább Nietzschét olvas, komolyzenét hallgat vagy (orv)vadászgat szabad idejében. Ámde nem az a sorsa, hogy magányosan élje le életét: összeismerkedik egy forróvérű, többgyermekes asszonnyal. Az csak természetes, hogy a helyi erkölcsök ezt a kihívást nem viselhetik el, Ijje sorsa megpecsételődik. A horrorfilmekbe illő befejezés elkerülhetetlenségére – Ijje a szeretőjét bíróság elé vezetni akaró rendőröket lemészárolja – a rendező rájátszik egy kicsit, mintha nem bízna abban, hogy a sztori puszta filmrevitelével a főhős belső drámája magától is feltárulkozik. Ijje ugyanis önanalízise szerint egy vadállat ösztöneivel rendelkezik, ahogy a film holland címe is – A vadállat jele – utal erre. Még jó, hogy Verhoeff kimondatja ezt vele, a jellemábrázolás hiányossága miatt a néző nemigen venné észre. Az emberi szenvedélyek hatalmáról mégiscsak megtudhatunk valamit a holland filmekre oly jellemző, mesterien beállított erotikus jelenetekből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5193