KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fiú nagy fekete kutyával

Tamás Amaryllis

 

Hannelore Unterberg történetének színhelye: a lehangoló lakótelepen élő egygyermekes család egyenterepe, valódi ingerszegény környezet, – pusztán fegyelmező és büntetést végrehajtó funkciójukban vegetáló szülőkkel, a családban hospitalizálódott gyerekkel, Ulffal. Ulfhoz egy napon hozzácsapódik egy hatalmas újfoundlandi, s ettől fogva élményei megsokszorozódnak, hiszen az untig ismert feladathelyzetek mellett a véletlen – cselekvésre késztető alkalmakat nyújt. A közös döntés és választás lehetősége (az újfoundlandi befogadása, családtaggá fogadása), az önállóság és egymás véleményének figyelembevétele, a magas követelmény és a figyelem, az egyéni bánásmód – amely a demokratikus stíluüt, mint legkívánatosabbat jellemzi – fényévekre esik Ulf szüleitől is. így hát Nepomuk, az újfoundlandi kutya – azzal, hogy biztonságérzetet, ragaszkodást áraszt, – a jó érzelmi légkört jelenti, az „otthon” pótlását.

A szülők állandó és indokolatlan korlátozásának következménye: Ulf megismerkedik Oscarral, a csavargóval, aki nem ismeri a sablonokat, viszont a vele való barátkozás tudatosságot, ötletességet, felszabadult játékkedvet igényel. Bizonytalan egzisztencia, de a szeretet és a beleélés képességének kultúráját garabonciás ösztöneiben érzi.

Ulfból talán a világban kellő „öntudattal” és biztonsággal mozgó személyiség lesz, mert egy öreg csavargó és egy kiebrudalt kutya ráébresztették, hogy ő sem másodrendű állampolgár. Szerencséje kivételes: növények, állatok nélkülivé szervezett, mérgezett levegőjű és szennyezett vizű életünk továbbra is a természet összhangjait nélkülöző, sivár élményvilágú gyermekeket nevel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5080