KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

10 dolog, amit utálok benned

Békés Pál

 

10 dolog, amit utálok benned – micsoda ziccer egy ilyen cím annak, aki Gil Junger filmjéről ír. Úgy feladták a labdát, hogy szinte nemtelenségnek tűnik lecsapni.

Persze ne túlozzunk, tíz utálnivalót, egyáltalán tíz dolgot, tíz akármilyen előjelű állítást sem csekélység összeszedni erről a másfél óráról.

Az állítólag a Makrancos hölgy nyomán készült komédiának annyi köze van Shakespeare-hez, mint mosómedvének a mosóporhoz – első hallásra valami, második pillantásra semmi. A szüzsében ugyan mintha nyomokban fölfedezhető lenne némi halvány hasonlóság, hiszen a mogorva Kate (amerikai kisvárosi gimnazista-változat) meghódításának története valamelyest talán hajadzik a Makrancos hölgy alapötletére, de a Shakespeare-hivatkozás inkább csak marketing-ötlet.

Amúgy meg íme: Biancát körülhemzsegnék a fiúk, de zord atyja eltiltja a buliktól addig, amíg mogorva és magának való nővére, Kate csak otthon ücsörög. Bianca bérudvarlót fogad, és beindulnak a párcserékkel dúsított támadások, mígnem Kate szíve behódol.

A tipikus tini-mozi, mely buliról bulira és „jujj-de-cuki-az-a-pasi”-ról „hú-de-dögös-az-a-didi”-re halad a végkifejlet felé, biztos sikerre számíthat a korosztály körében, melyről és melynek készült.

A filmről elmondható nem egészen tíz dolog közül valószínűleg ez a legkedvezőbb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4520