KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mina Tannenbaum

Glauziusz Tamás

Két, kicsit fura öltözetű párizsi kamaszlány ül egy padon. Görcsösnek, gátlásosnak látszanak. Üljünk melléjük, kövessük őket.

Érdekes világba csöppen a néző. Martine Dugowson filmjének érdeme, hogy a külső, „pittoreszk”, „anekdotikus” érdekességek mellett hőseinek nehezen megfejthető, titkos, belső érdekességét is ábrázolni próbálja, olykor nemcsak rokonszenves buzgalommal, de sikerrel is. A forgatókönyv epikusan bolyong két párhuzamos életrajz szövevényében. De aki bolyong benne, mint saját hősnői is – lírai alkat. Lírai epikával van hát dolgunk, s mindez nem érdektelen.

Két lány rivalizálással, titkolt gyűlölettel-szeretettel átfonódó barátsága kora gyerekkortól a felnőttségig.

Ugyanabban a kórházban születnek, ugyanazon a napon. ’68 májusában találkoznak először, a diáklázadás napjaiban ők kislány-balettórára járnak. Ethel kövér, Mina szemüveges, mindketten csúnyácskák. Szűkagyú zsidó-kispolgári környezet zsarnokoskodik felettük.

Tíz évvel később. Most már egyikük sem akárki, két vonzó, erotikus sugárzású fiatal nő. Mina festő. Ő a tehetségesebb, Ethel (művészetkritikus) az életrevalóbb és erőszakosabb, hidegszívűbb. Ethel becsapja barátnőjét: Mina összeomlik, pályája kisiklik. Galériák ünnepelt zsenijelöltjéből galériák visszautasítottja lesz. Ethel (a nála női mivoltában is sokkal érdekesebb) Mina fölébe kerül – a magánélet gyötrő harcterén is. Az erkölcsileg gátlástalan féltehetség sikeres ember lesz, Mina sorsa a halál.

A film sokáig úgy csordogál, mint érzelmes fejlődésregény-képeskönyv, ifjúsági história. Bája, vonzása van: ravaszul kedves film, már-már butácskának látszik, mint hősnői, aztán megkeményedik, érdesen értelmes lesz. Van egy külföldi néző számára érdekes, informatív rétege. A párizsi zsidó kispolgárság környezetrajzára gondolok. És a rendező javára szól, hogy ez is többé válik az informatív környezetrajznál. Mindkét anya zsarnok és bigott, lányuknak mindkettő zsidó férjet és „zsidó életet” követelne, s ez az utált zsarnokság taszítva-vonzva beépül a lányok idegrendszerébe.

Az édesbús leányregényként induló história, e két párhuzamos életrajz egyre gazdagabbá, nyitottabb tanulságúvá, rétegezetté, komolyabbá válik. S közben mindvégig megőriz valami melodrámás és leányregény hangot-hangulatot: vállaltan és szerencsésen. Mire cikkünk az olvasó elé kerül, mindez már a forgalmazás múltideje: újabb halk érték tűnt el az értéktelenség magyar mozitengerében.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=409