KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jöttünk, láttunk, visszamennénk!

Harmat György

A 12. században vagyunk, amely időszakról itt annyi derül ki, hogy a film készítői látták a Gyalog-galoppot. Ám nem időzünk sokáig VI. Lajos korában, mert egy mágus kifelejti a varázsitalból a záptojást, minek következtében a két főhős, lovag és fegyverhordozója, tévedésből előreröppen 1992-be. Mily mulatságos a két civilizálatlan téblábolása a mai utódok között! Egyikük megeszi a celofánt is, amibe a szendvicset csomagolták. Először látván fürdőszobát: a vécécsészében mosdanak. Böfögnek, köpködnek, szellentenek. Szellemességet azonban nem tanult Monty Pythonéktól a rendező-forgatókönyvíró (Poiré) és a főszereplő-forgatókönyvíró (Clavier). Azt nem is lehet. E film létrehozóinak például nyilván meggyőződése, hogy vígjátékban a színészet annyit tesz, mint pofákat vágni, mórikálni, ordítozni, bakugrással közlekedni. És máris nevet a nagyérdemű. Vagy olykor elmosolyogja magát. Vagy...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=179