KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fejjel a falnak

Hungler Tímea

Hősünk, a golfedző Kevin Costner, azóta, hogy nem tudta magát kvalifikálni az amerikai bajnokság döntőjébe, egyenesen csúszik lefelé, különféle nőszerű képződmények karjaiba. Nem csoda hát, hogy újdonsült edzőpartnere a felfedezés erejével hat rá; a hölgy szép, ráadásul okos, igaz egyetlen szépséghibája igen komoly: az egykori rivális, a jelenlegi golfszuper, Don Johnson babája.

Dél-texasi napbarnított főszereplőnkben a régi ellenszenv elemi erővel lángol fel újra, tudja: elérkezett az idő, hogy duplán vegyen revansot; elhódítson Don elől kupát és nőt. A fiatalasszony addig-addig tétovázik a két mindenre elszánt golfozó között, míg szegény Kevint messze földön elhíresült lyukérzéke teljességgel cserbenhagyja, majdhogynem diszkvalifikálják a versenyből, pedig hajdanában még a pelikánt is eltalálta röptiben.

Vénusz végül megkönyörül a zaklatott golfbajnok-jelöltön; a szívkirálynő megbizonyosodva arról, hogy a hír valóban igaz (Don utálja a gyerekeket) határoz, és az éj leple alatt helyreállítja hősünk kibillent lelki egyensúlyát.

A műalkotásnak eddig is a tetőfokra hágó ostromló izgalmai tovább fokozódnak a csúcsjelenetben, melyben kiderül, sikerül-e Kevinnek a vizesárkon átallőnie golflabdáját. A hatalmas dramaturgiai fordulat (t.i. nem sikerül) azonban nem vezetheti félre az élesszemű nézőt; végül is filmünk nem holmi limonádé, hanem az erkölcsi felemelkedésnek szerelmi szállal átszőtt iskolapéldája, mely híven tükrözi a coubertini eszmét: nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1389