KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A mentőcsapat

Varga Zoltán

The Rescuers – amerikai, 1977. Rendezte: Don Bluth, Milt Kahl, John Lounsbery, Wolfgang Reitherman, Art Stevens. Forgalmazó: BVHE. 75 perc.

Különleges helyet foglal el A mentőcsapat a Disney-animáció történetében. A Walt Disney halálát követő évtizedekben, a stúdió monopolhelyzetének meggyengülése során ez a bájos rajzfilm aratta a legnagyobb sikert, noha sem élénk reklámhadjárat, sem kiterjedt merchandise nem kísérte. A mentőcsapat lett a hattyúdala annak az animátor- és rendezőgárdának (a „kilenc öregúr”-ként emlegetett művészeknek), akik a klasszikus Disney-stílus kiérlelésében kulcsszerepet játszottak. Közülük Wolfgang Reitherman és – a bemutató előtt elhunyt – John Lounsberry a film rendezésében vett részt, míg Milt Kahl és Ollie Johnston egy-egy figurát animált: előbbi a Szörnyella DeFrászt megidéző intrikust, utóbbi az önportréként megformált idős macskát. A hatvanas évek eleje óta tervezett adaptáció Margery Sharp mesekönyveiből 1977-re készült el; a rajzfilm két kisegere a rágcsálók nemzetközi segítő szervezetének kötelékében vállalkozik arra, hogy egy palackba rejtett üzenet nyomába eredve megtalálják Pennyt, az elrabolt árva kislányt – a déli mocsárvidéken a hisztérikus Madame Medusa őt kényszeríti abba a barlangba, ahol kalózok kincse rejtezik. Földön, vízen, levegőben zajló kalandok kerekednek mindebből, mégsem a – mérsékelten izgalmas – kergetőzések és furfangos menekülések igazán megragadóak, hanem a főszereplő egérpár rokonszenves kettőse. Az óvatoskodó, babonás Bernard és a lelkes, bátor Bianca egymást kiegészítő ellentétei a karakteranimációt, a cselekményépítést és a humort egyaránt jól szolgálják. Bianca személyében a mentőszervezet magyar tagját (!) tisztelhetjük, akinek valóban Magyarországról elszármazott színésznő, a Macskarisztokraták anyacicáját is megszólaltató Eva Gabor kölcsönözte a hangját. A mentőcsapat a másodvonalbeli Disney-rajzfilmek közé tartozik – ott azonban az élbolyt erősíti.

Extrák: A film egyik betétdalának karaoke-változata mellett három kisfilm kapott helyet a DVD-n. A Disney-gonosztevőket nevetséges másfél percben felvillantó szösszenet mellett látható az 1952-es Vízi madarak Oscar-díjjal kitüntetett félórás természetfilmje, melynek csúcspontja Liszt Ferenc zenéjére vágja a madarak magányos és csoportos mozgását, repülését. A három vak muskétás 1936-os bizarr burleszkje pedig a fizikai törvényszerűségekre fittyet hányó rajzfilmgegek pazar példatára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13469