KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/február
• Reményi József Tamás: Szemszám, pirburg, párkáp Idő van
• Koltai Ágnes: A harmincötödik év Beszélgetés Gothár Péterrel
• Greskovits Béla: A szétesettség enciklopédiája Portré helyett
• Csaplár Vilmos: „Amikor úgy érzik, hogy a feladat elvégezetlen”
• Bódy Gábor: Új videóműfajok
• Bódy Gábor: K+ videóprogram; Új videóműfajok – Működési vázlat
• Bódy Gábor: Tüzes angyal Forgatókönyv Valerij Brjuszov regénye alapján
• N. N.: Bio-filmográfia Bódy Gábor
• Bikácsy Gergely: Madagaszkár Hideglelés
• Tőkei Ferenc: A Zarándokének filmen Narajama balladája
• Radevszki Teodor: A legenda szelleme Higasijamai beszélgetés Imamura Sohejjel
• Báron György: A játék határai Vera Chytilová filmjeiről
• Pošová Kateřina: Humorral vagy gúnyosan Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Polidor, Cretinetti és Roberti-Leone Pordenone
• Zalán Vince: Protézis-erkölcs Mannheim
• Székely Gabriella: A hátrányos helyzetű svájciak Nyon

• Bikácsy Gergely: Az álomjátékos Jacques Rivette portréjához
• N. N.: Jacques Rivette filmjei
• Böszörményi Géza: A Kitton-rejtély
• N. N.: Buster Keaton jelentősebb filmjei
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Juliette sorsa
• Upor László: Frances
• Kapecz Zsuzsa: Kék villám
• Harmat György: Balekok
• Hegyi Gyula: Szexmisszió
• Hegyi Gyula: A selyemfiú
• Gáti Péter: A bosszúállás ideje
• Baló Júlia: Poszeidon katasztrófa
• Vida János: A-Q hiteles története
• Faragó Zsuzsa: Mátyás, az igazságos
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kegyetlen bánásmód

Nevelős Zoltán

 

A Coen fivérek eddigi karrierjük során végig azt bizonyították, hogy bármilyen filmműfajjal virtuózan el tudnak játszani, ezúttal azonban úgy tűnik, mintha a műfaj játszott volna el velük. Persze vannak olyan jó szakemberek és annyira tehetséges alkotók, hogy produkciójuk így is elsőrangú, azt mégis meg lehet állapítani, hogy a jellegzetes Coen-íz csak finoman adagolt összetevőként van jelen mostani főztjükben, nem olyan minden pillanatot áthatóan, mint korábbi munkáikban. Bár ez rajongóiknak talán csalódás, a szélesebb moziközönség szempontjából azonban aligha tekinthető rossz húzásnak.

A vígjáték témája a válás, mégpedig a súlyos pénzügyi következményekkel járó, kaliforniai fajta. George Clooney soha nem mutatkozott még ilyen ügyes komédiásnak, mint Miles Massey, a verhetetlen válóperes ügyvéd esetében. Akit ez az ember véd az esküdtszék előtt, az akkor is busás haszonnal jön ki a válásból, ha a bizonyítékok éppen ellene szóltak. A film hatásmechanizmusában Clooney arcjátéka kapja a főszerepet, és ő bámulatos könnyedséggel el is viszi vállán az előadást. Catherine Zeta-Jones kiválóan egészíti ki a játékban. A színésznőnek ezúttal tökéletesen jól áll a „mindent bele” csábító asszony szerepe; vesztes felperesként ismeri meg a sztárügyvédet, aztán fondorlatos taktikákba kezd, amellyel nemcsak az a célja, hogy végre meggazdagodjon egy válásból, hanem hogy a lehengerlő ügyvéden is bosszút álljon.

A hangsúly ezúttal a színészi játékon van, kevésbé a képi ötleteken, ebben a tekintetben is különbözik a Kegyetlen bánásmód a szerzők olyan korábbi, és egyébként jóval életveszélyesebb komédiáitól, mint a Hollywoodi lidércnyomás vagy Az ember, aki ott se volt. A Coen testvérek eleinte csak íróként akartak részt venni a produkció elkészítésében, a rendezés feladatát később vállalták el – ez az oka, hogy nem kedvenc színészeiket látjuk most viszont.

A kifacsarodott jellemek, boldogtalanságba száguldó karrierek fergeteges haláltánca pozitív mondanivalóban ér nyugvópontra. A cinizmust legyőzi a szeretet, de ebben mintha az alkotók még nem lennének elég biztosak, vagy nem mernék teljesen felvállalni. Ahogy közeledünk a végkifejlet felé, egyre felemásabb a hangvétel és egyre kevésbé meggyőző a főszereplők lelki átalakulása.

Coenék érnek és öregszenek is: profizmusra vall, hogy képesek a komédia hatásosságának alárendelni jellegzetes fekete humorukat és szatirikus világlátásukat, de ez azért jelentős elszíntelenedést is jelent. Egy lépést tettek most a futószalag felé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2157