KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/február
• Reményi József Tamás: Szemszám, pirburg, párkáp Idő van
• Koltai Ágnes: A harmincötödik év Beszélgetés Gothár Péterrel
• Greskovits Béla: A szétesettség enciklopédiája Portré helyett
• Csaplár Vilmos: „Amikor úgy érzik, hogy a feladat elvégezetlen”
• Bódy Gábor: Új videóműfajok
• Bódy Gábor: K+ videóprogram; Új videóműfajok – Működési vázlat
• Bódy Gábor: Tüzes angyal Forgatókönyv Valerij Brjuszov regénye alapján
• N. N.: Bio-filmográfia Bódy Gábor
• Bikácsy Gergely: Madagaszkár Hideglelés
• Tőkei Ferenc: A Zarándokének filmen Narajama balladája
• Radevszki Teodor: A legenda szelleme Higasijamai beszélgetés Imamura Sohejjel
• Báron György: A játék határai Vera Chytilová filmjeiről
• Pošová Kateřina: Humorral vagy gúnyosan Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Polidor, Cretinetti és Roberti-Leone Pordenone
• Zalán Vince: Protézis-erkölcs Mannheim
• Székely Gabriella: A hátrányos helyzetű svájciak Nyon

• Bikácsy Gergely: Az álomjátékos Jacques Rivette portréjához
• N. N.: Jacques Rivette filmjei
• Böszörményi Géza: A Kitton-rejtély
• N. N.: Buster Keaton jelentősebb filmjei
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Juliette sorsa
• Upor László: Frances
• Kapecz Zsuzsa: Kék villám
• Harmat György: Balekok
• Hegyi Gyula: Szexmisszió
• Hegyi Gyula: A selyemfiú
• Gáti Péter: A bosszúállás ideje
• Baló Júlia: Poszeidon katasztrófa
• Vida János: A-Q hiteles története
• Faragó Zsuzsa: Mátyás, az igazságos
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Világot látok

Pethő Réka

Please Stand By – amerikai, 2018. Rendezte: Ben Lewin. Írta: Michael Golamco. Kép: Geoffrey Simpson. Zene: Heitor Pereira. Szereplők: Dakota Fanning (Wendy), Toni Colette (Scottie), Alice Eve (Audrey), River Alexander (Sam). Gyártó: Allegiance Theater / 2929 Productions. Forgalmazó: TVGo. Feliratos. 93 perc.

 

Üdvözlendő kezdeményezés, amikor filmesek olyan témát állítanak alkotásuk középpontjába, mint az autizmussal élők lehetőségei a társadalmi beilleszkedésre, ám nem szabad elfelejteni, hogy ilyenkor egyfajta felelősséget is vállalnak. A társadalmi érzékenyítés akkor működik, ha nem szépelgőn, giccsesen, az érzelmekre hatva közelíti meg a kérdést, hanem megőrzi a realitásérzékét. A Világot látok hamis konklúziója, amelyet valahogy úgy foglalhatnánk össze: csak akaraterő és szeretet kérdése, és az autizmussal élők is élhetnek teljes életet, ebből a szempontból kifejezetten káros.

Wendy egy olyan spektrumzavarral küzdőknek fenntartott szűk körű otthonban él, ahova nővére adta be, mikor gyermeket szeretett volna, és már nem tudta ellátni a húgát. Szakember foglalkozik vele, de nem él teljesen elszigetelten: munkája van egy közeli kávézóban, szabadon közlekedhet ki-be. A film hosszú felvezetéssel, oktatóanyag jelleggel mutatja be, milyen nehézségeket is jelent Wendy számára autizmusa a legegyszerűbb helyzetek megoldásában is, miközben elképesztő memóriája révén a rajongott Star Trek-sorozat minden egyes adatára pontosan emlékszik. Amikor egy forgatókönyvíró versenyben kedvence egy új epizódját várják rajongóktól, úgy dönt, benevez, hogy bizonyítsa nővérének, képes az önellátásra. Kalandos útra indul, hogy személyesen juttassa el az egyébként szimbolikus jelentőséggel bíró írásművet a filmstúdióba, amelynek során számtalan ismeretlen helyzettel kell megbirkóznia. Ben Lewin rendező nem fest túl optimista képet a társadalmunkról, Wendy-t mindenki átveri, akivel kapcsolatba kerül, de a leleményes lány végül célba ér. Az elhibázott, cukormázas befejezés azt sejteti, mintha Wendy belső küzdelmeire mégis csak legyintenünk kellene, amivel Lewin visszamenőleg is áthúzza mindazt, amit a filmben elmondott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14592