KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/február
• Reményi József Tamás: Szemszám, pirburg, párkáp Idő van
• Koltai Ágnes: A harmincötödik év Beszélgetés Gothár Péterrel
• Greskovits Béla: A szétesettség enciklopédiája Portré helyett
• Csaplár Vilmos: „Amikor úgy érzik, hogy a feladat elvégezetlen”
• Bódy Gábor: Új videóműfajok
• Bódy Gábor: K+ videóprogram; Új videóműfajok – Működési vázlat
• Bódy Gábor: Tüzes angyal Forgatókönyv Valerij Brjuszov regénye alapján
• N. N.: Bio-filmográfia Bódy Gábor
• Bikácsy Gergely: Madagaszkár Hideglelés
• Tőkei Ferenc: A Zarándokének filmen Narajama balladája
• Radevszki Teodor: A legenda szelleme Higasijamai beszélgetés Imamura Sohejjel
• Báron György: A játék határai Vera Chytilová filmjeiről
• Pošová Kateřina: Humorral vagy gúnyosan Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Polidor, Cretinetti és Roberti-Leone Pordenone
• Zalán Vince: Protézis-erkölcs Mannheim
• Székely Gabriella: A hátrányos helyzetű svájciak Nyon

• Bikácsy Gergely: Az álomjátékos Jacques Rivette portréjához
• N. N.: Jacques Rivette filmjei
• Böszörményi Géza: A Kitton-rejtély
• N. N.: Buster Keaton jelentősebb filmjei
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Juliette sorsa
• Upor László: Frances
• Kapecz Zsuzsa: Kék villám
• Harmat György: Balekok
• Hegyi Gyula: Szexmisszió
• Hegyi Gyula: A selyemfiú
• Gáti Péter: A bosszúállás ideje
• Baló Júlia: Poszeidon katasztrófa
• Vida János: A-Q hiteles története
• Faragó Zsuzsa: Mátyás, az igazságos
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Frant Gwo: The Wandering Earth

Vörös és fehér

Greff András

Liu Cixin dermesztő sci-fije  kínai szuperprodukcióban.

 

Szép dolog, hogy bizalmatlanságra, megtévesztésre és harsány őszintétlenségre épülő korunkban is van valami, amiben Houstontól Pekingig képesek egyetérteni az emberek, még ha ez annak az állításnak keserű tudomásul vételét jelenti is, hogy bolygónk, a Föld záros határidőn belül élhetetlen pokolplanétává züllik. Az elmúlt tizenöt évben az emberiség jövőbeli sorsát fürkésző sci-fik jó része még véletlenül sem a szivárványos új horizontokat, az emberi faj még feljebb emelkedésének lehetséges következő grádicsait kereste, hanem óvatos esélylatolgatás volt a túléléssel kapcsolatban egy kozmikus kataklizmák vagy egyszerűen csak szorgos emberkezek által alaposan tönkretett bolygón. A csillaggyermekek, a mesés kalandok ígéretével csábító, távoli galaxisok és a friss színekben felszikrázó tudatok helyét kihunyó vagy túlhevülő égitestek, terméketlenség, megfagyott vagy elsivatagosodott kontinensek foglalták el a vásznon Az ember gyermekétől a Snowpiercerig, de még egy olyan, alapvetően gyerekeknek szóló űrfabulának sem kegyelmeztek, mint a Pixar-féle Wall-E. Ebbe a feltartott mutatóujjas és minden kötelező happy-end dacára mélységesen lehangoló (hová kerül és mit okoz majd az a sok műanyag szívószál, miután kikászálódtunk székünkből a moziban…) vonulatba illeszkedik most a Kínai Népköztársaság első nagyobb költségvetésű, de a hollywoodi szuperprodukciók, például a Csillagok között büdzséjének így is csak körülbelül harmadából leforgatott sci-fije, amelynek segítségével az ázsiai szuperhatalom immár a jövőbe is kivetíti totális megkerülhetetlenségének igényét.

Ehhez képest meglepő, hogy Frant Gwo filmje semmiféle innovációt nem mutat fel. A játékfilmeket utánozni igyekvő nyugati videójátékok pixeljeinek szerény másolatából felépített, minden szempontból sivár hóvilágban nemcsak az ábrázolt közeg, illetve az lehet számunkra unásig ismerős, ahogy az életveszélyessé vált naprendszerből szabadulni igyekvő bolygón serénykedő hősök ordibálással és vadul gesztikulálva próbálnak érzelmeket megjeleníteni, hanem a bornírt heroizmus is: ha az összes tudós és katona feladja, a jólnevelt nép gyermekei között akkor is akad majd néhány fő, aki megingathatatlan bátorsággal teszi, amit tennie kell, és ezzel megmenti az egész világot. Korábban ezt a szemléletet, a kikezdhetetlen idealizmus és az örök győzelmi mámor porontyát védjegyszerűen amerikainak vélhettük, de most végre kiderült, hogy szimplán csak az imperializmus szériatartozéka.

Alakulhatott volna másként is. A Wandering Earth a kapcsolatfelvételi regénytrilógiája révén nálunk is ismert kínai sci-fi-szerző, Liu Cixin (világformáló elmék, többek között Barack Obama és Mark Zuckerberg kedvence) kisregényén alapul, amelyben nem a túlságosan is mértéktelen alapprobléma, illetve korlátozottan hihető megoldása igazán érdekes, hanem annak finoman dermesztő bemutatása, hogy az emberek miként adaptálódtak a megváltozott környezethez: a bármikor bekövetkezhető pusztulás árnyékában a művészet és a filozófia éppúgy értelmezhetetlen passzióvá fonnyadt a számukra, mint a hűség vagy a gyász átélése, aminek aztán persze meg is lesznek a maga brutális következményei. Az alapszövegben vázolt helyzetet szimpla dobbantódeszkának használó Frant Gwótól viszont mi sem állhatna távolabb, mint egy ilyen éjszínű antropológiai látomás: nála az ifjú hősök, jégbe fagyott világ ide vagy oda, rendesen megsiratják a nagypapát. Jóravalóságuk jutalmául akciódús, ám valódi izgalmakban szerény cselekményszálat kapnak a jeges földön, miközben felettük, egy űrállomáson is kibomlik egy hasonló, amelyben arcot és valódi szerepet kaphat végre a filmben egy másik nemzet – az orosz – fia is. Ez utóbbi szálnak úgyszintén semmi nyoma nem volt még Liunál, és bár a rendező elég ügyetlenül váltogat a kettő között, segítségük révén mégiscsak felvillan a filmben valami őszinte és sajátos: egy olyan világ(hatalom) képe, amelynek polgárai soha, még az űrben sem lehetnek legalább néhány percre egyedül.

 

THE WANDERING EARTH (Liulang diqiu) – kínai, 2019. Rendezte: Frant Gwo. Írta: Liu Cixin művéből Yan Dongxu, Ye Junce, Wu Yi, Ye Ruchang és Frant Gwo. Kép: Michael Liu. Zene: Roc Chen és Liu Tao. Szereplők: Qu Chuxiao (Liu), Li Guangjie (Wang), Ng Man-tat (Han), Zhao Jinmai (Duoduo), Wu Jing (Peiqiang). Gyártó: China Film Group Corporation. Forgalmazó: Netflix. 125 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14162