KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/február
• Reményi József Tamás: Szemszám, pirburg, párkáp Idő van
• Koltai Ágnes: A harmincötödik év Beszélgetés Gothár Péterrel
• Greskovits Béla: A szétesettség enciklopédiája Portré helyett
• Csaplár Vilmos: „Amikor úgy érzik, hogy a feladat elvégezetlen”
• Bódy Gábor: Új videóműfajok
• Bódy Gábor: K+ videóprogram; Új videóműfajok – Működési vázlat
• Bódy Gábor: Tüzes angyal Forgatókönyv Valerij Brjuszov regénye alapján
• N. N.: Bio-filmográfia Bódy Gábor
• Bikácsy Gergely: Madagaszkár Hideglelés
• Tőkei Ferenc: A Zarándokének filmen Narajama balladája
• Radevszki Teodor: A legenda szelleme Higasijamai beszélgetés Imamura Sohejjel
• Báron György: A játék határai Vera Chytilová filmjeiről
• Pošová Kateřina: Humorral vagy gúnyosan Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Polidor, Cretinetti és Roberti-Leone Pordenone
• Zalán Vince: Protézis-erkölcs Mannheim
• Székely Gabriella: A hátrányos helyzetű svájciak Nyon

• Bikácsy Gergely: Az álomjátékos Jacques Rivette portréjához
• N. N.: Jacques Rivette filmjei
• Böszörményi Géza: A Kitton-rejtély
• N. N.: Buster Keaton jelentősebb filmjei
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Juliette sorsa
• Upor László: Frances
• Kapecz Zsuzsa: Kék villám
• Harmat György: Balekok
• Hegyi Gyula: Szexmisszió
• Hegyi Gyula: A selyemfiú
• Gáti Péter: A bosszúállás ideje
• Baló Júlia: Poszeidon katasztrófa
• Vida János: A-Q hiteles története
• Faragó Zsuzsa: Mátyás, az igazságos
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Tébolyult

Pápai Zsolt

Unsane – amerikai, 2018. Rendezte: Steven Soderbergh. Szereplők: Claire Foy, Joshua Leonard, Jay Pharoah. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 98 perc.

 

Több mint két tucat nagyjátékfilm és negyven sorozatepizód megrendezése után Steven Soderbergh-et ugyanaz a pionírszellem vezeti, mint nyolcvanas évekbeli indulásakor. Legújabb munkájában a thrillerműfaj különböző altípusainak leltárját nyújtja, egyúttal új fényképezéstechikákkal kísérletezik. A Tébolyult az avantgárd lendülettel, extrém rövid idő alatt, uzsonnapénzből forgatott munkái sorát gazdagítja (mindössze tíz nap alatt készült, alig másfél millióból), és már a bemutatója előtt szép híre kelt, ugyanis Soderbergh – aki nem csak rendezőként, de operatőrként és vágóként is jegyzi a filmet – egy iPhone-nal (egy iPhone 7 Plus kamerájával) vette fel az egészet. Ez önmagában elég lenne ahhoz, hogy érdekessé tegye a filmet, de a Tébolyult szerencsére nem csak emiatt érdekes.

A történet hőse Sawyer Valentini (az őt alakító Claire Foy épp mostanában lép át a tévés szerepek világából a nagyköltségvetésű filmekébe), akit szörnyű múltja kísérti, egy szexuális zaklatás emléke gyötör. Hogy szabaduljon ettől, új városba költözik, és új munkát keres, mégis démonai foglya marad, ezért elmegy egy pszichiátriára, ahol viszont nem segítenek rajta, ellenkezőleg: bentmarasztalják, és pokoljárásra kényszerítik.

A Tébolyult szabályos filmtörténeti enciklopédia: mintha Soderbergh a Fuller-féle Shock Corridort ötvözné Polanski Iszonyatával, de közben a klasszikus thriller hagyományaira is épít. Kivált a műfaj egyik legrégibb változatára, a ‘woman-in-peril’-formulára, illetve a pszichothrillerek tradíciójára alapoz, de a protagonista sármjától megbabonázott antagonistát mozgató borzongatásmozikat is megidézi (Végzetes vonzerő, Játszd le nekem a Mistyt!). Az ágasbogas filmtörténeti referenciák többrétegű szerkezetet rajzolnak ki. A Tébolyult egyik dísze a struktúrája, az, hogy jóllehet van egy világos, minden momentumában tökéletesen érthető és könnyűszerrel felfejthető rétege (eszerint a film egy szörnyű konspirációról szól, aminek Sawyer a szenvedő alanya), de értelmezhető – mégpedig végig! – tudatfilmként is, melyben tehát a jelenetek a főhősnő fejében játszódnak.

A tudatfilmek világának megteremtéséhez jött jól az iPhone, amely ragyogóan deformálja, szűkíti–tágítja a teret, az pedig kiváltképpen szimpatikus, hogy Soderbergh végig önmérsékletet mutat, és meg sem próbálja a kézből vett, kócos snittekkel operáló filmek divatját követni. A zárlat néhány képsora kivételével végig statikus – jobbára nagy mélységű – kompozíciókat épít, amiket néhol a személyek és tárgyak szokatlan elhelyezésével bolondít, önfeledten, de nem öncélúan játszva a képsíkokkal. Amiképp ez a játék, úgy az is jól áll a filmnek, hogy Soderbergh maradéktalanul kiaknázza az elmegyógyintézetek enteriőrjeinek eredendő szürreáliáját, sőt alkalomadtán – mint a kék színű gumiszobában játszódó jelenetekben – rá is erősít erre, mintegy előkészítve a kékbe pácolt végkifejletet.

A Tébolyult korántsem tökéletes, itt-ott öreg klisék ballasztja nehezíti el, máskor – éspedig épp a tetőponton – a feszültségadagolása nem perfekt, mégis fontos film, már azért is, mert „üzenetnek” sincs híján: elkap, megmutat valamit a szexuális zaklatás áldozatokra gyakorolt hatásából és lélekpusztító természetéből.

Extrák: Werkfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13804