KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/február
• Reményi József Tamás: Szemszám, pirburg, párkáp Idő van
• Koltai Ágnes: A harmincötödik év Beszélgetés Gothár Péterrel
• Greskovits Béla: A szétesettség enciklopédiája Portré helyett
• Csaplár Vilmos: „Amikor úgy érzik, hogy a feladat elvégezetlen”
• Bódy Gábor: Új videóműfajok
• Bódy Gábor: K+ videóprogram; Új videóműfajok – Működési vázlat
• Bódy Gábor: Tüzes angyal Forgatókönyv Valerij Brjuszov regénye alapján
• N. N.: Bio-filmográfia Bódy Gábor
• Bikácsy Gergely: Madagaszkár Hideglelés
• Tőkei Ferenc: A Zarándokének filmen Narajama balladája
• Radevszki Teodor: A legenda szelleme Higasijamai beszélgetés Imamura Sohejjel
• Báron György: A játék határai Vera Chytilová filmjeiről
• Pošová Kateřina: Humorral vagy gúnyosan Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Polidor, Cretinetti és Roberti-Leone Pordenone
• Zalán Vince: Protézis-erkölcs Mannheim
• Székely Gabriella: A hátrányos helyzetű svájciak Nyon

• Bikácsy Gergely: Az álomjátékos Jacques Rivette portréjához
• N. N.: Jacques Rivette filmjei
• Böszörményi Géza: A Kitton-rejtély
• N. N.: Buster Keaton jelentősebb filmjei
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Juliette sorsa
• Upor László: Frances
• Kapecz Zsuzsa: Kék villám
• Harmat György: Balekok
• Hegyi Gyula: Szexmisszió
• Hegyi Gyula: A selyemfiú
• Gáti Péter: A bosszúállás ideje
• Baló Júlia: Poszeidon katasztrófa
• Vida János: A-Q hiteles története
• Faragó Zsuzsa: Mátyás, az igazságos
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lépcsőházi történetek

Forgács Nóra Kinga

Asphalte – francia, 2015. Rendezte és írta: Samuel Benchetrit. Kép: Pierre Aim. Zene: raphael. Szereplők: Isabelle Huppert (Jeanne), Gustave Kervern (Sterkowitz), Tassadit Mandi (Hamida), Michael Pitt (John), Valerie Bruni Tedeschi Gyártó: La Camera Deluxe / Maje Productions. Forgalmazó. Cirkó Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

A helyszín Franciaország. Egy valaha talán szebb napokat látott kültelki bérházba csöppenünk, valaha talán szebb napokat látott emberek közé. Ha a lift fel is mondta a szolgálatot, a demokrácia azért még működik, a nyitó jelenet lakógyűlésén csupán egyetlen fickó tiltakozik a javítási munkálatok és a közösen viselt költségek ellen, aki felmentést is kap, azzal a feltétellel, hogy nem használhatja a liftet. Ha csak annyit adna Samuel Benchetrit filmje, amennyit a felütés ígér, egy kellő önkritikával és szatirikus humorral tálalt problémaboncoló európai drámát, már akkor is elégedettek lennénk, de ennél sokkal többet tartogat a Lépcsőházi történetek.

A liftjavítás ellen tiltakozó lakó például lesérül és kerekesszékbe kényszerül, hogy azután előre megfontolt szándékkal illegális lifthasználóvá, álfotóssá és egy éjszakai műszakos kórházi nővér cigiszüneteinek hősszerelmesévé váljon. Egy magányos és anyahiányos kamasz szomszédjába az egykor ünnepelt, most válságba került gyönyörű színésznő (Isabelle Huppert) költözik, az algíri bevándorló asszony pedig börtönbüntetését töltő egyetlen fia helyett egy amerikai űrhajóst kap ajándékba az égből (és a NASA-tól). Kapcsolatok kötődnek, magányok oldódnak, a szétgraffitizett falak cinkosan rámosolyodnak a házban felbukkanó érzelmekre, a főleg szűk, izoláló belső tereket mutató statikus beállításokat az antigravitációs teret idéző, fizikailag és tudatilag is eloldozó gépmozgások lágyítják, a realizmust átszövi a poézis, a városi legendákból emberszabású, abszurd mítoszok szövődnek. Samuel Benchetrit a legvégén nézője orrára koppint, hogy ugye nem hittél mindent el? De még ezt is azzal a filmnyelvi tudatossággal, minden hőse iránt táplált szeretettel és a meséhez való vonzódással teszi, ami nem idegenít el, sőt, valami emberi titokba avat be – egy csendesen megbújó film nagyon is figyelemre méltó képkockáin.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12565