KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A varázsló inasa

Tardos János

Hogy, hogy nem, Karel Zémant húsz év alatt elfelejtettük. Éppen két évtizede annak ugyanis, hogy félig rajz-, félig játékfilmjét, a Némo kapitányt vetítették nálunk. S bár ez a mű akkor nyilván formai újdonságnak számított, mégsem kavarta föl a filmvilágot; sem a nézők, sem a kritikusok kedélyét.

Friss filmjére, A varázsló inasára sem emlékszünk majd húsz év múlva (már egy hét távlatából is foszladoznak az emlékképek).

Különben olybá tűnik, Zéman „lehiggadt”. Trükkök már nincsenek, illetve ami van, az többnyire átlátszó, sőt álmosító. Műfajilag rém-rajzfilmnek nevezhetnénk; meséjét tekintve gyerekfilm, ám ha rémségeit végigborzongtuk: Hitchcock-utánzat. Csak az zavar némileg, hogy ezúttal mindent előre látunk, s ez még a rémrajzoknál is jobban borzolja idegeinket.

Az még hagyján, hogy Zéman az erkölcsi tanulságban olyasmikre hívja föl a figyelmünket, mint: „télen mezítláb kóborolni rossz”, „a szerelem legyőz minden akadályt” avagy „a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött”. De oly unalmas a körítés a néha-néha felvillanó szellemes rajzokhoz, hogy valószínűleg még a gyermeknézőket is elálmosítja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7662