KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fekete kutya

Róna-Tas Ákos

A fekete kutya valójában nem gyerekfilm, jóllehet gyerektörténetet mesél el, gyerekszereplőkkel. Azokról a fantáziátlan felnőttekről szól, akik megpróbálják kitalálni, hogy milyenek a gyerekek. A történetet egyébként bármely felnőtt olvasó-néző előre kitalálhatja, ha tudja, hogy a konfliktus az, hogy a főszereplő kisfiú egy nagy kutyát hoz lakótelepi lakásukba.

A fantáziátlan felnőttek fantáziátlan gyerekeket képzelnek a nézőtérre, ezért mindig minden magyarázólag jelenik meg a vásznon, amit a kisfiú gondol; méghozzá úgy, hogy ha arra gondol, hogy meg fogják büntetni, akkor látjuk, hogy megbüntetik és így tovább. A filmben pedig (egyébként aranyos) gyerekek rohangásznak összevissza, arra ítélve, hogy szellemtelen csínytevésekkel üssék el a néző idejét. Egyetlen gondja van mindenkinek, a kutya, amely természetesen nem akármilyen olcsó kis korcs, és amely persze csak Suchard csokival és rántott hússal táplálkozik.

Ezért azt mondanám, hogy ha valaki ismeri már azt a dalt, hogy „Én ucceretnék egy bozontos kiskutyát...’’, az már ne nézze meg ezt a filmet, annak már fölösleges.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7500