KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bambanő

Köves Gábor

 

Szelíd émelygésnél többet nem tudott nyújtani E. T. egykori kis barátnőjének legújabb romantikus vígjátéka. Gyomrom árulását elsőre nem is tudtam hova tenni, hiszen a helyzet nem tűnt túlzottan vészesnek: jelentéktelen románcocska a minden vetítésre jutó díszröhögőknek fenntartott poénokkal – egyszóval semmi figyelemreméltó ormótlanság, csak a szokásos izzadságszagú debilitás 108 perce. Egy a felejthető sok közül... akkor hát mire fel a gyomor zavara?

Aztán leesett a tantusz: a csendes tüntetést egyik visszatérő vágyálmom korlátolt és közönséges, felszínes és ötlettelen tálalásának köszönhetem. Mert bevallom, tőlem sem idegen a gondolat, hogy utólag szerzett tapasztalataimmal a tarsolyomban visszatérek eddigi életem talán legnagyobb frusztrációinak helyszínére, a gimnáziumba, ahol másodszori nekifutásra sok mindent másképp teszek. Félreértés ne essék, nem az bántott, hogy más is el-eljátszik e nem túl eredeti gondolattal, hanem az, hogy az egészből mindössze egy olcsó, szikkadt és repedező mézeskalács-szívet sikerült kisütnie.

Már maga a központi figura megrajzolása is teljes melléfogás. Ahelyett, hogy kedvesen szánalmasnak tűnne, a Drew Barrymore által játszott Josie annyira naiv, buta és érzelmileg visszamaradott jelenség, hogy lassan kezdjük úgy érezni, talán nem véletlenül csesztette anno az egész középiskola. A Josie múltjából felvillanó sérelmek sem keltenek együttérzést, bemutatásuk annyira túlzó, hogy már-már azt hihetjük, filmeseink felfedezték maguknak az iróniát. Hamar rá kell azonban jönnünk, hogy a groteszk megközelítés minden, csak nem tudatos törekvés eredménye. A helyzet sajnos akkor sem javul, amikor Josie, már mint felnőtt újságíró, anyaggyűjtés végett visszaül az iskolapadba. Fantasztikus mese helyett (lásd például Pleasantville) a humor(talanság) és a giccs szánalmas keverékét kapjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4549