KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Saigon

Báron György

 

Ha valaki már legalább három krimit látott életében, az első tizenöt perc után pontosan tudja, ki a hat vietnami prostituált gyilkosa: az természetesen, aki minden gyanú fölött áll. Ettől egyre gyanúsabbá válik, s gyanúnk a film végére megnyugtatóan beigazolódik. Ugyanígy kitalálható előre minden más is ebben a sok pénzből készült, szupercsillogó mozgóképi zagyvalékban. Ha például a rosszfiút a rendező díszes katedrálüveg ablak elé állítja, senki nem lepődik meg, hogy a férfit pillanatokon belül lelövik: fotogén dolog lövéstől találva szép ablakon átal kizuhanni. Legföljebb annyi találgatni valónk marad, vajon a szépséges novícia, ki oly járatos a szexuális alvilágban és a négybetűs szavak szótárában, testi vagy csak lelki segítséget nyújt marcona hősünknek – a kép itt finoman elúszik, nem akarván megsérteni a vallásosabb krimirajongók érzéseit. A novícia, kit később apácává avatnak, egyébiránt francia, s ez jól mutatja a filmkészítők internacionalizmusát. Rajta kívül ugyanis a rosszfiúk és a jófiúk egyaránt amerikaiak, ami legföljebb azért meglepő egy amerikai filmben, mert történetesen Vietnamban játszódik, pontosabban a hajdani Dél-Vietnamban, Saigonban, az amerikai megszállás éveiben. Nehéz hát a vietnamiakat kihagyni belőle, de ez a Vietnam-tárgyú amerikai filmek készítőinek mindig sikerül (lásd még Szakasz, Apokalipszis, másfelől Rambo). E filmes vietnami háborúban rendre jó amerikaiak harcolnak rossz amerikaiak ellen, tudomást sem véve a kicsi, sárga, makogó, angolul rosszul beszélő helybéli statisztákról, akik még igazi ellenfélnek sem alkalmasak, nemhogy hősnek. Áldozatnak legföljebb, kiknek hullája fölött megküzdenek a pozitív jenkik a negatívokkal. Igaz, ezúttal egy kollaboráns dél-vietnami rendőrtiszt is becsörtet néha a képbe, ő azonban engesztelhetetlenül utálja az amikat, később pedig ennél nagyobb gazemberségekre is képes, jócskán akadályozva a jó megszállók harcát a rosszak ellen. Ám mindhiába, mert hőseink győznek, a gonoszt eléri végzete (lásd még: katedrálüveg), s a néző lelke fölszabadul. Maga Vietnam csak valamivel később, amikor már a leggerincesebb amerikai hőst is kiűzik a filmkép hátterében föltűnő kis sárga férfiak és asszonyok, filmen kívül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4351