KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Az OSS 117 jelenti

Herpai Gergely

 

A hatvanas-hetvenes években a James Bond regények és filmek hatalmas népszerűsége nyomán rengeteg puhafedelű kémregény sorozat írója próbálta Fleming stílusát utánozni – a legtöbbször elég szánalmas eredménnyel. A francia Jean Bruce és az általa kiagyalt OSS 117-es ügynök kalandjai talán azért tekinthetők kivételnek, mert az első regény (Ici OSS 117) még Fleming ’53-as Casino Royale-ja előtt, 1949-ben jelent meg. Az amerikai titkosszolgálatnak dolgozó OSS 117, alias Hubert Bonassseur de la Bath persze éppolyan macho és cinikus szuperférfi, mint James Bond, viszont megbízatásai egyszerre reálisabbak és hihetetlenebbek is.

Az OSS 117 ugyanis nem valamilyen képzelt, kitalált ellenség, hanem mindig az orosz titkosszolgálat ellen dolgozott. Bonddal ellentétben kevésbé akciódús és romantikus feladatokat hajtott végre: a kémkedés nála a legtöbbször igazi beépülést, diverziót és szabotázst jelentett. Másrészről viszont Bath gyakran jóval kegyetlenebb, embertelenebb körülményeket jelentő munkákat is elvállalt: az egyik regényben például képes volt egy szibériai gulágba bejutni, és annak minden borzalmát elviselni, csak hogy valakit megszöktessen. A Bond kalandjaira emlékeztető túlzások persze Bruce regényeit is jellemzik: a Cary Grantre hasonlító Hubertért is döglenek a nők, minden extrém helyzetből élve kikerül, és még sorolhatnánk a szokásos kliséket.

A hatvanas években, a James Bond filmek sikere nyomán, Frederic Forrest főszereplésével az OSS 117-es ügynök kalandjaiból is készültek filmek – persze jóval szerényebb sikerrel. Ennek ellenére a regények nem fuccsoltak be, hanem Bruce halála után a felesége, Josette folytatta az HBB kalandjait. A hetvenes-nyolcvanas években az akkori trend miatt az OSS 117 regények meglehetősen hardcore erotikus irányba mentek el, ahol a (gyakran erőszakosan) szexuális részek taglalása jóval hangsúlyosabb szerepet kapott. Később Josette Bruce megpróbált visszatérni a régi stílushoz, de férje sikerét sohasem tudta megismételni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 16. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2705