KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vér és arany

Vincze Teréz

 

Az iráni mozi egyik sokat magasztalt hőse, Jafar Panahi (A fehér léggömb, A tükör, A kör) legújabb darabjával folytatja útját azon az ösvényen, melyre előző filmjével, A körrel lépett. Vagyis eltávolodik a kultikus erejű gyereksztoriktól, hogy a továbbra is parabolisztikus szerkezetű, egyszerű történetekkel politikai színezetű mondanivalót közvetítsen. Az előző filmben a társadalom kitaszítottjaiként sodródó nőkre zárult rá a körülmények kényszere alkotta sors-kör, most pedig egy férfit gyűr maga alá a társadalom kegyetlen, de korántsem következetes szükségszerűsége.

A forgatókönyvíróként Abbas Kiarostami által jegyzett körkörös dramaturgiájú történet a végén kezdődik, egy brutális kettős gyilkossággal. Ekkor még nem tudjuk, hogy Husszein, a pizzafutár szolgáltat igazságot a burzsoázia kegyetlenségével szemben, kivégezve egy tehetős ékszerbolt-tulajdonost. Innen flash backbe váltunk, hogy megsejthessük, miként érik meg Husszeinben az elhatározás e végzetes tettre. Azonban már a történet alapszerkezetéből is kitűnik, hogy korántsem a hagyományos ok-okozati építkezés és a csúcspont felé tartó drámai ív jellemzi (hiszen a csúcspontot az első, négyperces jelenet adja). Ezt igazolja a film további része is, melyben szinte pikareszk jelleggel látunk epizódokat Husszein, az iraki–iráni háború veteránjának életéből, aki pizzakihordóként az iráni társadalom legkülönbözőbb figuráival (háborús veterántárs, elképesztően gazdag világfi, az erkölcsrendészet szigorú hivatalnokai) s a társadalmi igazságtalanság különféle formáival találkozik. Nem mondhatni, hogy egy elmeháborodás fokozatainak vagyunk szemtanúi Husszein esetében, inkább arról van szó, hogy egy eleve instabil elméből váratlanul tör felszínre az agresszió.

Mindezzel összhangban a szigorúan geometrikus szerkezet ellenére a film legfőbb erénye egyértelműen a drámaiatlanított jelenetekben kibontakozó társadalmi helyzetrajz és a többnyire amatőrök által megformált szereplők sorának ábrázolása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1783