KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyöngyvirágtól lombhullásig

Ardai Zoltán

Magyar, 1953. Írta, rendezte, fényképezte: Homoki-Nagy István. Zene: Farkas Ferenc, Vaszy Viktor. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 83 perc.

 

Amint a legkorábbról ránk maradt európai szövegek – a versekbe foglalt ógörög nagyeposzok – máris felülmúlhatatlan példáit hozták a nagy jövőjű elbeszélői művészetnek, úgy készültek azonnal világra szólóan remekbe a legkorábbi „egészestés” (60 percnél hosszabb) természetfilmek: Homoki-Nagy István (1914–1979) műfajteremtő rendezései. Az 1951-es Vadvízország és az ‘52-ben forgatni kezdett Gyöngyvirágtól lombhullásig nemcsak időben előzte meg (fél ütemmel) a James Algar rendezte, Disney-produkciós Az élő sivatagot, hanem a máig fénylő klasszikusság dolgában is. Míg Algar jeleneteinél gyakran érezni, hogy hasonlóan dicséretes színvonalon újraforgathatók lennének – de még erősíthetnének is rajtuk a mai natural documentary-technikák –, addig a Gyöngyvirágtól… gemenci felvételein tipikus természetbeni mozgásoknak rengeteg különös variációja, egyszerien (pótolhatatlannak tűnően) elkapott pillanata vonul fel. Ezek a sűrű jelenetek jóval többet láttatnak a jellegzetesen eltérő állat-alkatokból és viszonyaikból, mint ha a képi figyelem rendre csak a fajok fő ismertetőjegyeire irányult volna. Homoki-Nagy egyszerre lírizáló és anekdotizáló szerkesztésmódja, amely játékfilmes elemeket is igényel, tudatos szituációszervezést például (a testtartások, nézések, ejtőzések, borzolódások, párviadalok nagyobb változatossága végett), itt hallatlan mértéktudóan és szerencsésen érvényesült. Hermetista kedélyt, szanatóriumi (rezervátumi) nyugalmat árasztó nyájas beszéd, lágyítottan érces narrátorhang, patinás szófordulatok – régi-iskolás természetbúvári elmélyültségre valló arany-szabatos formai keretek – foglalatukban pedig örökfriss, vad jelenetek. Homoki-Nagy mozija ma épp olyannak hat, mint fél évszázada: régies hangvételűnek (akkor is ilyennek hatott), ugyanakkor fölöttébb maradandónak.

Extrák: Homoki-Nagy István forgat – 3 perces töredék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11609