KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A seriff és az idegenek

Farkas András

 

Rejtett álmok legyőzhetetlen hősei szunnyadnak a mindennapok arcra nőtt álcái alatt, várva a ritualizált föltámadást. A rítus pedig legtöbbször: a film. Pontosabban a szupermen-módi diktátumai alapján készült s így a legáltalánosabb (mert a legfelszínesebb) hős-klisével dolgozó „kalandfilm”.

Egy idő után azonban nem robbannak már a geg-patronok, fáradt paskolgatássá satnyul a pankrációszerű pofozkodás; legyen akár Bud Spencer a főszereplő. És ha az áhított hősmítosz helyett csak sorozatgyártott tömegpüfölést láthat a néző, a producer tőkéje is bánja. Mi hát a teendő? Kézenfekvő: a rágós menüt nyakon kell löttyinteni valami ínycsiklandó szósszal. Sci-fi mártással, burleszk-sűrítménnyel, mese-habbal. Természetesen csak avatott szakács méricskélheti ki a hozzávalókat. Michele Lupo tűrhető séfnek bizonyult A seriff és az idegenek elnevezésű film-hidegtáljából ítélve. Az eredendően újra csak piedonei kézi csetepatékra komponált kamera-operett unalmát az emberszabású – s ekként meglehetősen bárgyú – földöntúli robotok földfoglaló akciója s a Seriff az égből című filmből már ismert „kisherceg” (neve: H-7-25) csetlése-botlása addig hessegeti – míg csak véget nem ér a történet. S hogy hol? Az égben...

Úgy látszik, e film alkotói is érzik: irracionálissá puffasztott konzumhősök földi (forgalmazásbeli) pályafutása lassan véget ér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7008