KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyerekek a Kék-tó hegyéről

Ardai Zoltán

 

Öt elárvult, de talpraesett testvér vándorélményeiből áll össze ez a mese. A kisfiúk-kislányok figyelemre méltó lélekjelenléttel szedelőzködnek föl anyjuk holtteste mellől, hogy a hóborította hegyekből Stockholmba induljanak, az apához, aki a metróépítkezésen dolgozik. Bujkálva teszik meg az utat: attól félnek, hogy intézetbe viszik őket, mielőtt összekerülne a megfogyatkozott család.

Maguk az úti kalandok kevéssé érdekesek. A testvérek csupa bohókás figurához csapódnak, megannyi jóságos életművész bácsihoz és vásári bölcshöz, akik nem figyelnek a világ hívságaira, mégis kikentek-kifentek, mintha skatulyából húzták volna ki őket. Aztán kiderül, a milícia is ártalmatlan, mulatságos pojácák gyülekezete, nem beszélve a városi felnőttekről. Ők azonban nem bölcsek, úgyhogy már inkább csak a gyerekek bölcselkednek. Ebben azonban a kedvességnek az a visszfénye sincs meg, amivel a filmbeli jóemberek utalnak náluknál emlékezetesebb mesealakokra.

Üdítő jellegzetessége viszont a filmnek, hogy bőkezűen adagolja a csendet és a hideget. Igaz, a havasi házak lámpavilágának rejtelme, az itt élők kemény és hűvös otthonosságának varázsa csak egy-egy pillanatra észlelhető csupán. A rendezés akadozva próbálja tündérivé bűvölni e furcsa „nagy menetelés” képsorait, amelyek végeredményben unalmasak maradnak. Ám kánikula idején, a tüzelő nap elől menekülők számára talán az is elég, hogy gyakran és mindig hosszasan látható a gyerekek monoton masírozása a hóban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6840