KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cservonyec

Zalán Vince

Ma is értelem-nyitogatóan üde Altorjai Gábor 1982-ben forgatott filmje, a Cservonyec, amely egy Hamburg kikötőjében veszteglő szovjet hajó szökött matrózának kalandjait meséli el. Frissessége a fogalmazásmód „csinált” amatőrizmusából fakad: a beállítások szemszögének eltúlzott didaktikusságából, a szedett-vedett anyagú díszletek álságos pompájából, a blaszfémikus szongokból és az amatőr színészsztárok álpátoszos blazírtságából. E (nálunk is) ritka hangvételt Altorjai iróniája köti össze az értelemmel: a kibogozhatatlanul összekuszálódott mindennapok, az óramű pontossággal működő állam vagy épp a parancsuralom által kikényszerített öntudatos hazafiság görbe tükrében az egyén életének ellehetetlenülését fedezhetjük föl. A konzum-kultúra csodái és a biztonsági szervek gépei-emberei, a fegyverkereskedők és a menekültek, a lelépett matróz nyomába szegődött hajóskapitány és segítőtársai ebben a kívülállást (is) hangsúlyozandó, stílussá emelt „amatőr” kameravilágban egyaránt a kor eblematikus, kegyetlenül nevetséges, ugyanakkor eltüntethetetlennek tetszően valóságos rekvizitumaivá válnak. Annak a kornak, amely minden módon vigyáz a zsebeiben arany rubeleket, cservonyeceket rejtegető, szökött matrózra, aki jószerivel nem akar mást, csak hogy testvérével találkozhasson. Ám be kell látnia, hogy cselekedetei, ha más módon is, de éppoly korlátozottak, mint előző, hajós életében. Vissza is ballag szépen a hajóra, kegyetlen fintoraként a filmnek, még egyszer nyomatékosítva a Cservonyec által sugallt kérdést: vajon hol találnak hazára azok, akik napjainkban sem a kapitalizmusban, sem a szocializmusban nem lelik otthonukat?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5430