KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mint a királyok!

Tamás Amaryllis

 

A Mint a királyok! lefegyverző könnyedséggel elemző filmes korrajz a falomlás utáni évekről, fegyelmezett, egyúttal szertelen mese a kelet-európai lét abszurditásáról, a politika könyörtelenségének megválaszolni kívánó, kétségbeesett magántörténelmi kísérletekről. Hősei kedves krakkói svihákok, akik nyugaton akarják megcsinálni a szerencséjüket, hogy úgy élhessenek végre, „mint a királyok”. Meg egy, a magánélet fészekmelegét a sztár-imázs őrzésénél fontosabbnak tartó filmszínésznő, akibe egyikük beleszerelmesedik.

A berlini fal ledöntése után „testvériesülő Európáról” készült filmek közül talán ez az eddigi leghitelesebb. Valami ősi egyszerűséggel és minden görcsölés nélkül szól arról, hogyan lehet egyazon történelmi korban, egyazon kultúrán belül, tökéletesen másként értelmezni a „Liberté! Égalité! Fraternité!” fogalmakat; arról, hogy hogyan is éltük át a huszadik századot.

A filmmese nem agresszívan politikus patológia-dolgozat, a „gyengéd kamerán” átszűrődő lélekszenvedés, a pajkos életöröm, az összetartozás érzése, az emberi sorsok varázsos forgataga bűvöl el.

François Velle rendező, a forgatókönyvíró (és színész) Mariusz Pujszo bizarr tükröt tart elénk, arról, hogy milyen lengyelnek, tamilnak, bosnyáknak, izlandinak, magyarnak lenni. Hogy milyen mulatságos és elkeserítő egyszerre.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3650