KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

France Noir

A pokol bugyraiban

Ádám Péter

Clouzot 1964-es befejezetlen filmje.

15 órányi muszter, mindössze ennyi maradt Henri-Georges Clouzot 1964-ben elkezdett, de félbehagyott művéből, A Pokolból. A torzóban maradt filmből néhány töredéket két évvel ezelőtt már bemutattak a Louvre auditóriumában. Serge Bromberg, a sikeren felbuzdulva, nemrég dokumentumfilmet forgatott e legendás kudarc történetéről, és a filmben a L’Enfer néhány elkészült jelenetét is felhasználta.

Clouzot mély alkotói és érzelmi válságba került a hatvanas évek elején. Elveszti feleségét, aki több filmjében is játszott, és hirtelen úgy érzi, mintha kikopott volna a filmszakmából. Az Új Hullám fiataljainak megjelenése, de főleg az 1963-as Nyolc és fél után úgy érzi, bizonyítania kell.

Clouzot fiatal házaspárról és az újdonsült férj féltékenységi rohamairól szeretne filmet csinálni (a témába nyilván feleségével való kapcsolatának emléke is belejátszott). A rendezőnek akkora a tekintélye, hogy szabad kezet kap a Columbiától. Clouzot ezúttal nem is annyira a dialógusra, mint inkább a vakmerő formai kísérletekre helyezi a hangsúlyt. A két főszerepre Romy Schneidert és Serge Reggianit szerződteti.

A forgatás 1964. júliusában indul, a Cantal megyei Garabit viadukt lábánál. 150 világosító és három stáb várja a rendező utasításait. De valahogy semmi sem úgy történik, ahogyan Clouzot elképzelte. Ráadásul a színészekkel is megromlik a kapcsolata (Reggiani ott is hagyja a forgatást, és kórházba vonul); helyette Clouzot Trintignant-ra gondol, de mire a színész beletanulna a szerepébe, őt is leteríti egy szívroham. Ez a művészi vízió Clouzot perfekcionizmusának nyomása alatt nem is végződhetett másként, mint rémálomban.

Bromberg három forrásból rekonstruálja a kudarcba fulladt vállalkozás történetét. Meginterjúvolja az operatőrt, az asszisztenst és a még életben levő színészeket, felolvastat néhány töredéket a forgatókönyvből, és végül bemutat néhány töredéket a muszterből. Amelyen főleg Romy Schneidert látni, hol kívánatosan, hol ijesztően, hol megadóan, hol zsarnokként, mintha az öregedő rendező minden szorongását és erotikus fantáziáját rávetítené a fiatal színésznőre.

Előfordul, és nem is olyan ritkán, hogy egy bukás fénycsóvája még a siker tündöklését is elhomályosítja. Clouzot torzóban maradt filmje megmaradt rendezői álomnak, de erről az álomról, hála Serge Bomberg dokumentumfilmjének, most már elég sokat tudunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 25-25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10036