KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Búcsúlevél

Varró Attila

The Big Heat – amerikai, 1953. Rendezte: Fritz Lang. Szereplők: Glenn Ford, Gloria Grahame, Lee Marvin. Forgalmazó: Warner Home Video. 87 perc.

 

Fritz Lang két évtizedes hollywoodi pályaszakaszában szinte kizárólag film noirokat készített, legyen szó a műfaj születését évekkel megelőző filmdrámákról (Téboly), technicolor westernekről (Rancho Notorious) vagy világháborús thrillerekről (Embervadászat): amerikai művei a legszebb példák arra, hogy a noir nem csupán tematikai és/vagy stiláris jegyekkel definiálható, de egyfajta szemléletmód, attitűd is a világ dolgai felé, bújtassuk azokat bármilyen zsánerköntösbe. Épp ezért az sem véletlen, hogy legjelentősebb klasszikus noir-filmje, az 1953-as Búcsúlevél nem jeleskedik a hagyományos zsánerjegyek felmutatásában: az akár ikerfilmjének is tekinthető Kiss Me Deadlyhez hasonlóan úgy illeszkedik a kánonba, hogy közben látványosan felülírja a csupán középszerű alkotók kötelező szabályait.

Az elsőgenerációs hard-boiled írónemzedék két nehézsúlyú fenegyerekének együttműködéséből született sztori (William P. McGivern sorozatregényéből a legendás bűnügyi riporter, Sidney Boehm írt forgatókönyvet) egy állhatatos rendőrnyomozó könyörtelen bosszúhadjáratát meséli el a nejét meggyilkoló bűnszervezet ellen – méghozzá hőséhez illő célirányos hatékonysággal, az elődök kedvelt narratív truvájaira (időbontás, intenzív szubjektivitás) ügyet sem vetve, mára példátlanná vált szikársággal és oly gazdaságosan, ahogy hajdanán is csak a vérbeli B-filmesek tudták Ullmertől Fullerig. Lang sötéten beszél, de világosan fogalmaz: felvevőgépe nem keres rendre szokatlan szögeket, árnyékos zugokat – hosszan kitartott, keresetlen kameramozgásokkal járja be a kertvárosi házak és modern luxuslakások belsejét, amelyek lakói épp olyan egyszínű papírmasékból készültek, mint élettereik. A Búcsúlevél legizgalmasabb szabálytörése mégsem stiláris: a testi/lelki fogyatékosságok tárházát felvonultató nőalakokban, akiknek hátán a főhős fellépked a keserű győzelemig (miközben egyetlen gonosztevővel sem végez saját kezűleg, miként majd Lee Marvin a Point Blankben), Lang a noir imádott femme fatale-figuráját tépi cafatokra és perzseli szét: bár többbnyire képen kívül, de tűzforró indulattal – lásd a film eredeti címét.

Extrák: nincsenek, de ez itt így is van rendjén.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8740