KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjszakai csendben

Tótisz András

 

Csendes az éj. És hideg. Havas a folyópart, a tengerparti kisváros, ahol a gyerekek sötétedéskor ijedten sietnek haza, mert az utcán gyilkos garázdálkodik. A gyerekek mellé lép, átkarolja őket, és egy játékot mutat nekik. Kis türelemjátékot, amin egy macska látható, és golyókat kell lyukakba ügyeskedni. Ma nem ritkaság, valamikor a háború előtti Lengyelországban az lehetett, a gyerekek rácsodálkoztak, és a gyilkos a tarkójukhoz szorított pisztollyal lőtt.

Lélektani krimi ez a film, amelybe apait, anyait beleadtak (Ladislav Fuksnak, a Hullaégető írójának nálunk is megjelent, Az utolsó ügy című könyvéből készült). Romantikus ifjúkori barátságot, a rendőrfelügyelő problémáját fiával, aki maga is belekeveredik az ügybe, látszólag évtizede lezárt, de a felszín alatt még izzó szerelmi drámát... Más részről hiteles, szépen megkomponált képeket arról a bizonyos behavazott városról, meghitt zugairól, meleg, zajos matrózkocsmáiról, a felügyelő polgári lakásáról (csodálatos bőrfoteleivel, dolgozószobájával, családi ebédlőjével), szertartásos, régi vágású kényelmetlenségéről. Csillognak a régi rézműszerek, puhán nyílik, csukódik a szekrényfiók, amelyben a pisztolyok vannak.

Közben a lélektani krimi alapkövetelménye szerint lassan és feltartóztathatatlanul halad a cselekmény a tragédia felé. Tudjuk, hogy a lassúság milyen alkalmas a feszültség megteremtésére, fokozására. Ha aztán, egyszer, robbanásszerűen felgyorsulnak az események. Itt ez a váltás hiányzik, és talán ezért maradt meg a film utáni benyomások között a kelleténél erősebben ez a jelző: lassú.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7766