KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hamupipőke

Kapecz Zsuzsa

 

„Szivárvány ragyog fenn az égen, higgyél hát a mesékben, és álmod majd valóra vál” – énekel a kórus a Hamupipőkében, és ez a pár sor akár Disney életrajzának mottója lehetne. A világ valamennyi filmlexikonjából megtudhatjuk, hogy a képzőművészeti akadémiát végzett, fiatal Walt előbb újságoknak rajzolt karikatúrákat, majd diafilmekkel kísérletezett, és fivérével, a fényképész Roy-jal kezdte meg a rajzfilmek gyártását. A későbbi Walt Disney Stúdió háromezer embert foglalkoztatott; Disney a trükkfilm-műfaj sajátos stílusú tökéletesítője lett. Hússzor kapott Oscar-díjat, és ezt alighanem soha senki nem fogja túlszárnyalni. Még azok is elismerik, hogy a Disney-teremtmények ma már klasszikus alakok, akik ezt a fajta képi világot túlzottan édeskésnek találják, és viszolyognak Disneyland üzleti fogásaitól.

Disney életművének körülbelül egyötöde kering Magyarországon, és időről-időre makacsul ugyanazokat a filmjeit újítják fel. A Grimm-feldolgozások közül most az 1949-ben készült Hamupipőkét láthatjuk újra. Nem annyira pergő, mint a Hófehérke, és nem annyira látványos, mint a Csipkerózsika, de a mellékszereplő állatok karakteres lényei itt is ellensúlyozzák az emberfigurák unalmasságát. A találékony Jaq egér Plútó kutyával, Donald kacsával és Mickey egérrel menetel egy sorban az örökzöldek ranglistáján, így hát a gyerekeknek mindenképpen jó szórakozás a Hamupipőke, a felnőtt nézők pedig elsősorban Tolnay Klári és Rozsos István szinkronhangját fogják élvezni, az idősebbek talán még az ötvenes évek zenei stílusában hangszerelt dalokat is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/01 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5941