KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hubertusz vadászat

Hirsch Tibor

 

Közép-Kelet Európa kis országai filmművészetük fejlődésének megfelelő pillanatában rendre előrukkolnak olyan filmekkel, melyek cselekményét befutott emberek rendezte ilyen-olyan tivornyák, estélyek, kerti ünnepségek indítják vagy töltik ki, ahol aztán régi sebek szakadnak föl, magán- és közindulatok gerjednek, és a felelős beosztású vendégek félrészegen önmarcangolásba bonyolódnak – természetesen nem fukarkodva a társadalomkritikai kitérőkkel. A bolgár Zaharievnél bevonuló kiskatonát búcsúztatnak, Zanussi esküvőre, Fábri Zoltán névnapra invitál.

Hans Werner filmjében a vadásztársaság elnöke – helyi főerdész – ünnepli ötvenedik születésnapját. A helyszín, a kellékek mind megfelelnek a mintának: fényűzően berendezett vadászház, dúsan terített asztal, tűzijáték, drága ajándékok – a szállodaszakmában dolgozó feleség saját kedvenc pincérét hozatta el erre az alkalomra. A légkör tehát alkalmas akármilyen régi vagy új korrupció lelepleződésére, pompásan elő van készítve bármilyen múltbeli botlás miatt érzett lelkiismereti válság. A fontos emberek is megjelennek – például a helyi tanácselnök – minden együtt van a politikus moralizáláshoz. A rendező azonban összezavarja a szocialista filmművészet kondicionálta nézői reflexeinket, és egy hirtelen fordulattal szerelmi lektűrt kanyarít a társadalmias nyitójelenetből. Az öregedő erdész drámáját nem fiatalon elkövetett közéleti bűnei, vagy megcsúfolt illúziói alakítják, hanem csak az a mindentől független tény, hogy beleszeret lánya barátnőjébe. A szállodás feleség nem akar válni. A férj azonban nem tér jobb belátásra. Mire a feleség a Hubertusz-napi monstre hajtóvadászaton magaslesről lepuffantja húsz évvel fiatalabb vetélytársnőjét.

Az NDK filmművészetét talán már csak hajszál választja el attól, hogy megszületni engedje, lengyel, magyar, esetleg a tegnapi cseh vagy a mai szovjet minta szerint, a valódi politikai filmet. Talán Hans Werner is csak az utolsó pillanatban gondolta meg magát. Pedig nagyon nekikészült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5262