KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Bob Fosse (1925–1987)

N. N.

 

A Cannes-i nagydíjas Mindhalálig zene koreográfus-rendezője nyolc évvel élte túl önnön filmbeli mását. Fosse a táncos-zenés műfaj újabb (a happyendet kerülő, érdesebb és ironikusabb) korszakának talán legfontosabb képviselője volt. Broadway-táncosként kezdte pályáját a negyvenes évek végén, majd musicalek társszerzőjeként (ugyanakkor zenés filmek színészeként) vált híressé. Első saját filmjét 1969-ben rendezhette meg (Charity, édes), 1972-ben pedig legnagyobb színpadi sikerét, a brechti–Kurt Weill-i ihletésű Kabarét vitte filmre, Liza Minnelli, Joel Grey és Michael York főszereplésével. Az 1974-es Lenny mintegy előtanulmány Fosse legnagyobb szabású filmmusicaljéhez, a Mindhalálig zenéhez. E két, önéletrajzi jellegű filmet az 1983-ban készült Sztár ‘80 egészítette ki trilógiává. A Sztár ‘80 – ez a show-bizniszt bíráló „kegyetlen komédia” maradt Fosse utolsó műve (Magyarországon nem forgalmazták).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5148