KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A philadelphiai zsaru

Létay Vera

 

Nem hiszünk a fülünknek. Lehet, hogy nemcsak a magasrangú pártfunkcionáriusok, a vörös zománcú húsosfazék jóétvágyú merítgetői körében honos a korrupció, a hatalmi összefonódás és visszaélés, a boldog piacgazdaság Philadelphiájában is előfordulhat ilyesmi? Nem ideológiai propagandafilm, de a megszokott szerkezetre járó piff-puff zsarufilm állítja ezt, nem a politikai avantgárd, hanem a meghitten ismerős, izgalmas fordulatokkal zajló ribillió rendőrbecsületről és el-vetemültségről. Ezerszer látott trükkök a kábítószer-kereskedelem leleplezésére, csak most éppen fekete-fehérben előadva. Mármint színes filmen, fehér rendőrrel a feketék között.

A társadalmi egyenlőség elvét a gyakorlatban naivul alkalmazó, frissen végzett ifjú rendőrt móresre tanítják oda-föntről: a legsötétebb négernegyedben osztják be szolgálatra. Szappanillatú üdeségét, a szupermarket legjobb minőségű after-shave-je kölcsönözte magabiztos vonzerejét hamar elveszíti, itt nehézsúlyú bűnözőkkel nehézsúlyú rendőrök szállnak szembe. Hiába fújja a szolgálati szabályzat pragrafusait, a mocsok és vér tantárgyából van még mit tanulnia, s ő eminens diákként teljesít, a rasszizmus előítéleteitől is ártatlanul. Sokat tapasztalt, fekete bajtársai úgy bánnak vele, mint fajtiszta, lelkes kölyökkutyával, oltalmazzák, de azért hagyják játszani. „Fekete, fehér, igen, nem, mit vettél a pénzeden?”

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4726