KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kötéltánc

Nóvé Béla

 

Clint Easrwood szikáran jellegtelen amerikai moziarca ezúttal a New Orleans-i kuplerájok lokálfényeiben villan elénk, lét és nemlét kriminál-pszichológiai rejtélyeivel bajlódva, detektívként veti magát egy szajhákra szakosodott, aberrált fojtogató nyomába. Ezenközben, afféle terepgyakorlatként – és ez volna a film rafinált dramaturgiai fortélya! – maga is sorra kipróbálja a különleges kéjekben ugyancsak gyakorlott hölgyeket, akikből utóbb, hogy, hogy nem, rendre nyakonszorított áldozat lesz. Kéj és gyilok, aberráció és tisztes középszer eképpen találkozik a pornókrimik, krimipornók mind szaporább zsánerének szabványai szerint, miközben a háttérben egy gyengéd polgári szomorújáték is kibontakozik: a derék jó detektív ugyanis férfi létére maga neveli két szöszke leányát, kiket a mama, új férfira találva odahagyott (naná, hogy a gyilkos démoni árnya utóbb rávetül e két bájos kis pofikára is!).

A legtöbb krimi – akár a pszichiátria – rendre megválaszolatlanul hagyja azt az alapkérdést, hogy voltaképp mi számít „normálisnak”, az emberi élet helyreállítandó etalonjának. Ha a világ rendje a kávéjukat hörpölő, megfáradt hekusok bölcsködése lenne – inkább nem kérek belőle.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4373