KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Sárkány éve

Létay Vera

 

A folyó innenső partjáról nézve, ahol a művészfilmek elszórtan, szerényen, szinte álcázva lapulnak a kies lankákon, a harsány, tüzes színekben égő, vérbő professzionalizmus, életszerűség, díszletfantázia, a mese a gengszterfilm-mitológia újjászületett sárkányaival szembeszegülő megszállott és magányos rendőr-hérosz önpusztító küzdelméről – démoni elevenségűnek tetszik. Michael Cimino, az egykor nemzetközi politikai botrányt kavart Szarvasvadász rendezője mindent tud az amerikai metropolisz belső lüktetéséről, a zajos, villogó fényű élet bombasztikus hatásairól és az intim szféra levegőtlenségéről, az erőszak kaotikus láncreakciójáról, és mindenekelőtt persze az amerikai ízlésű filmkészítés aranyszabályairól.

Mickey Rourke – akit ma Marlon Brando jogos örökösének tartanak – a lengyel származású, vietnami obsitos rendőrtiszt szerepében valóban a régi nagy western-hősök erkölcsi konokságát és tragikus megjelöltségű filmvarázsát sugározza. Leszegett fejű eltökéltsége, ahogyan a hatalmas kínai kábítószermaffia feltörekvő, új főnökének véres hatalomátvételét, s a rendőrség hallgatag korrupcióját leleplezi, a revolveres sárkányölő lovagok mítoszát élteti tovább az időben.

Az ezerszer elmondott történet dinamikus új változatát a folyó innnső partjáról, szomorkás fölénnyel palástolt önbizalomhiánnyal nézegetjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/03 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4312