KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A király ágyasa

Turcsányi Sándor

 

Sokat ígérő cím. Kosztümös! Ágyasos! Ma, mikor törvényre törve ülünk moziba. Legkedvesebb emlékünk, a romantika köszönt itt ránk. Perecet rágva Gérard Philipe-re várunk, ki álmodni sem mert szenvedélyeinkért ránt kardot. Szerelem és vér. A megszokássá csontosodott vágyakozás. Most sem bírunk csalódni. Megint a semmi jön szembe, a saját semmink. Ágyas komolyan veszi szerepét, börtöne e mindig hívogató bútordarab. Előbb a férje, majd a király, végül a himlő dönti ágyba. Utóbbit tűri legjobban, viszont ettől kiütéseket kap. De nem csak ágyas, székes (néző) is. Ő a filmtől. E bántóan színes filmtől. Nyugati reklámoktól elszínesült eszünk is megáll. Arany és kék szavakkal sem lehet megfogalmazni a harsányság e cseppet sem diszkrét báját. A fehérnél is halványabb árnyalat blődsége nyer itt érdemeinknek kijáró formát. Kék az ég és zöld a fű, Benetton-zöld. Természetesen valami helyett. S itt nem súlyos, lelket kellemesen bántó dologra gondolok. Pusztán egy jó kis másfél órára. Egy mozira. Helyette álemberek, álruhában hamis-hazug érzelmekkel gyötrődnek megvalósíthatatlan instrukciók csapdájában. A kosztümös film legyen ibuszos, de e vállalkozóivá fejlődött-züllött világunkban a szabadverseny sosem volt horizontokat nyit. Tán bécsi utazási irodák katalógusainak képei produkálhatnak hasonló érzéseket. Rivoléi lagúnákon könnyű csónakok suhannak vívódó hőseinkkel. Akik, ahogy köll, nemcsak vívódnak, vívnak is. A Veszedelmes viszonyok téli betetőző bajvívása őszivé rückvercel. Nem vakító kristályhó, csak hajzsírosító hideg eső. De ugyanúgy tízezer oldalvágás és befejezésként orgyilok. Minek? Hősnő végül megvallja másfél órán keresztül utált királynak, hogy szereti. Majd Torinóból Párizsba utazva irodalmi szalonok fejedelemasszonya lesz. Feledve álármányt, ál-szerelmet, de a néző vajh hova mehet a büdös moziból? Kukutyinba nyilván. Kiüresednek a mozik, meghal a film, s vele mi is. Most mégis inkább azt mondanám, e két mozijegy árán vegyen ki-ki saját ágyasának pár szál virágot, s ne gondoljon e betegágyas(os) délutánra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4244