KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elveszve Párizsban

Barkóczi Janka

Fiona, a kanadai könyvtáros kisasszony, két komolyabb hófúvás között állandóan arról fantáziál, hogy a hideg északról egyszer majd a romantikus Párizsba költözik. Egy szép napon levelet kap rég nem látott nagynénjétől, aki a francia fővárosba hívja, hogy idős napjaira segítőként legyen mellette. Fiona előveszi kopott-piros csővázas hátizsákját, tétovázás nélkül kapkodja össze holmiját, egy szempillantás múlva pedig a párizsi metró labirintusában bolyong. Mire sok különös kaland után végre megtalálja a rá váró Martha nénit, már megismerkedett Dommal, a bájosan kelekótya hajléktalannal, bejárta az összes fontosabb helyi turisztikai célpontot, és francia szókincse is bővült némileg. A bohém trió innentől együtt folytatja útját, amíg lehet, Kanada viszont jó időre elfeledkezhet a könyvtáros nők nyakigláb gyöngyéről.

Az Amélie és Jacques Tati örökségéből inspirálódó laza komédia az előbbinél kevésbé kifinomultan, az utóbbinál jóval szegényesebben oldja meg a néző szórakoztatását. Vibráló színei, széles gesztusai az alkotók sajátos kézjegyének számítanak, bohózati megoldásai a sitcomok világát idézi. A rendezőpáros, Fiona Gordon és Dominique Abel, egyben írói és főszereplői is a mesének, akárcsak néhány évvel korábbi, de stílusukban nagyon hasonló A tündér és Rumba című közös filmjeiknek. Fiona és Dom, a bolondos duó fiesztája lassan már sorozattá terebélyesedik, melynek legutóbbi darabjában a nyugdíjas néni szerepében a csodálatos Emanuelle Riva és egy villanásnyi időre magát Pierre Richard is megjelenik. A két sztár jutalomjátéka a film egyik legkedvesebb része, még több talán még jobb lett volna belőle. Az Elveszve Párizsban ugyan Riva és Richard közreműködésével együtt is messze van attól, hogy minden idők legjobb romkomja legyen, de legalább nincs túlgondolva és biztosan örömből készült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13196