KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bridget Jones babát vár

Varró Attila

Bridget Jones’s Baby – brit-amerikai, 2016. Rendezte: Sharon Maguire. Írta: Helen Fielding, Dan Mazer és Emma Thompson. Kép: Andrew Dunn. Zene: Vivek Maddala. Szereplők: Renée Zellweger (Bridget), Colin Firth (Darcy), Patrick Dempsey (Jack), Gemma Jones (Pamela), Emma Thompson (Dr. Rawling). Gyártó: Working Title / Miramax. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 123 perc.

 

A harmadik részéhez érkezett Bridget Jones-filmszéria központi kérdése távolról sem párkapcsolati vagy szingli-életviteli természetű, sokkal érdekesebb, vajon hogyan érvényesülhet az álomgyári folytatások evolúciós törvénye („ismételd az összes bevált motívumot, csak fokozd őket”) a franchise-gyártással alig kompatibilis romkom-műfajánál. E téren Helen Fielding hősnője úttörő szerepet tölt be (még a Szex és New York ikonjai sem jutottak idáig nagyjátékfilmben, pedig négyen vannak), hiszen az életre szóló Nagy Ő megtalálása szigorúan lezárt és egyszer érvényes narratíva – erősen kontraproduktív minden részben új pasira húzni a frakkját, akárcsak szakításokkal és válásokkal tarkított héjanászra váltani az összeszerelmesedés kétségtelenül romantikusabb meséjét. A tíz évvel ezelőtti folytatás az utóbbira tett értékelhetetlen kísérletet, húsz percenként újabb előrángatott konfliktussal (csinos titkárnő, régi rivális, thaiföldi börtön), az idei opusz inkább egyfajta rebootra szavaz és újfent felmondja az alapfilmet, ugyanazon az alapkonfliktuson és epizódokon át eljuttatva immár 43 éves szinglijét jó öreg Darcy-jához, a reményteli befejezést jelentő esküvővel és gyermekáldással.

Akik pedig a Star Wars-féle „Még Nagyobb Halálcsillagot” is elvárják a zsánertől, kapnak Hugh Grant léha playboya helyett egy világhírű milliárdos szerelemguru szexisten-csábítót, egy totálisan értelmetlenül a fináléig fenntartott apasági kétely pluszkonfliktusát, az eddig csak háztáji konzervatív édesanya politikai szerepvállalását és nagyon sok bevállalós csajdumát, ami a nemi egyenlőségjelet a faszizmusban véli megtalálni. Míg Fielding harmadik regénye (Bolondulásig) bátran haladt hősnője korával és újfajta problémákkal állította szembe, a két és feledik résznek tekinthető Babavárás reménytelenül próbálja a 30-as évek szinglifénykorának borostyánjába zárni, belepréselve a régi jelmezekbe, újrajátszatva vele a régi gegeket (otthoni karaokétől dagonyázáson át az obligát szónok-fiaskóig) – a végeredmény nem több annál a bizonyos skandináv összerakható bútordarabnál, ami minden harmadik randi kötelező kelléke és ígérjen bármit a borítója, pont olyan etetőszék lesz belőle, mint az előző pasikkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12918