KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Koltai Ágnes: A történelem fogságában Moszkva
• Gáti Péter: Mi, hatvanévesek Utószó
• Báron György: Csodatévők Vándorlások meséje
• Gazdag Gyula: Különleges kiadó Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet

• Nemes Nagy Ágnes: Rózsaszín feketével Fanny és Alexander
• Bikácsy Gergely: Madrid Nagykávéház Méhkas
ESZMECSERE
• Kovács András Bálint: A történetek állása

• Ardai Zoltán: Bohóc a gödörben Csak egy mozi
INDIA
• Zsugán István: Az ezer film országa Pesaro
• Vida János: Egy bengáli filmkrónikás Mrinal Sen és A közlegény
LÁTTUK MÉG
• Széky János: Az élet muzsikája
• Faragó Zsuzsa: Süsü, a sárkány
• Bérczes László: Álmodik az állatkert
• Tóth Péter Pál: Egy asszony, négy férfi
• Kabai József: Ring
• Magyar Judit: Átverés
• Hegyi Gyula: Fantom az éjszakában
• Schreiber László: Sophie választása
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Elszakadás? Kérdések egy Filmvilág-cikk ürügyén
• Szemadám György: Fantázia, dokumentum Ah, Amerika!
KRÓNIKA
• N. N.: Egri nyári egyetem
• N. N.: Nemzetközi Sportfilm Fesztivál

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az arc nélküli ember

Mockler János

„Az arc nélküli ember sötét lelke mély, tőle származik a névtelen levél” – énekelte egykor egy honi rock’n roll banda póttagjaként egy remek magyar színművész. Szegény. Nem elég, hogy a nyelven tett erőszak leárnyékolja e szép emléket, most az is kiderül: egy szó nem volt igaz az egészből.

Az arc nélküli ember, remek egy gyerek. Azon kezdjük, hogy van arca neki. De még milyen, rajta dolgozott Hollywood összes maszkmestere. Amúgy meg áldott jó egy ember. S hiába a sok gonosz sminkes, Mel Gibson még így is szép. Autóbaleset alkalmából eltorzult orcája megfelelő részén elhelyezkedik az ő kék szeme, úgy is mint lelkének tüköre. A virágokat is szereti.

Rövidre fogom, a Szépség és szörnyeteg régi meséjének korszerűsített változatát van módunk élvezni. A mai ízléshez igazítás annyiban foglalható össze, hogy a szépség itt egy kisfiú, a szörnyeteg pedig a tanítója.

Népszerű lapok még népszerűbb rovataiból tudjuk, hogy ma Amerikában egy tanárnak nem tanácsos mondjuk a szertárban tête-á-tête maradnia egy nebulóval, még azért sem, hogy ugyan, vinnéd már le kisfiam a galamb boncolásáról szóló szemléltető tablót az osztályterembe, mert a rosszcsont (vagy a szülei) a busás kártérítés reményében azonnal följelenti molesztálásért.

Ezenkívül ismerünk még házasságban elkövetett nemi erőszakot és sok rossz filmeket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=779