KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Koltai Ágnes: A történelem fogságában Moszkva
• Gáti Péter: Mi, hatvanévesek Utószó
• Báron György: Csodatévők Vándorlások meséje
• Gazdag Gyula: Különleges kiadó Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet

• Nemes Nagy Ágnes: Rózsaszín feketével Fanny és Alexander
• Bikácsy Gergely: Madrid Nagykávéház Méhkas
ESZMECSERE
• Kovács András Bálint: A történetek állása

• Ardai Zoltán: Bohóc a gödörben Csak egy mozi
INDIA
• Zsugán István: Az ezer film országa Pesaro
• Vida János: Egy bengáli filmkrónikás Mrinal Sen és A közlegény
LÁTTUK MÉG
• Széky János: Az élet muzsikája
• Faragó Zsuzsa: Süsü, a sárkány
• Bérczes László: Álmodik az állatkert
• Tóth Péter Pál: Egy asszony, négy férfi
• Kabai József: Ring
• Magyar Judit: Átverés
• Hegyi Gyula: Fantom az éjszakában
• Schreiber László: Sophie választása
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Elszakadás? Kérdések egy Filmvilág-cikk ürügyén
• Szemadám György: Fantázia, dokumentum Ah, Amerika!
KRÓNIKA
• N. N.: Egri nyári egyetem
• N. N.: Nemzetközi Sportfilm Fesztivál

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vágtató huszárosztag

Zsilka László

 

Történelmi kalandfilmnek indul. Az orosz seregek hátrálnak Napóleon csapatai elől, Moszkva elesik. A főhős, Davidov huszárparancsnok osztagával és ötven kozákkal partizánháborúba kezd a franciák hátában. Neve hamarosan rettegett lesz az ellenség körében. A kalandok sora azonban minduntalan megtörik. A szereplők hosszú és unalmas beszélgetésekbe bonyolódnak, amelyeknek a későbbiekben nincs jelentőségük sem a cselekményben, sem a jellemrajzban, legfeljebb Davidovról tudjuk meg, hogy nemcsak a kardot, hanem a tollat is remekül forgatja: civilben irodalmár. Műveiből aztán a legváratlanabb szituációkban hallunk idézeteket, még az álmából fölvert Kutuzov sem mulaszt el egy-két strófát maga elé mormolni. A film készítői egyébként tartogattak más meglepetést is. A szereplők néha – helytől és időtől függetlenül – dalra fakadnak, táncolnak, pezsgőt bontanak, a beállítás ilyenkor revühöz hasonlít, s már-már azt hisszük, hogy nem is kell az egészet komolyan venni, talán a történelmi hérosz-filmek szatírájának szánták A vágtató huszárosztagot.

Ritkítja még Napóleon seregét egy szegény muzsikokból álló csapat is, melynek tagjai alkalmanként harsányan tanúbizonyságot tesznek osztály(harcos)-tudatukról. (Ezek az epizódok az akkori orosz társadalom belső ellentmondásait lennének hivatottak – drámai eszközökkel – ábrázolni.) Ám e jelenetek kevésbé meggyőzőek, mint a revü-betétek.

A nézők azonban mégsem fognak unatkozni a kétrészes film megtekintésekor. A műfaji elemek szertelen és indokolatlan váltakozása egy idő után ugyanis rendkívül komikus hatást kelt. Még ott is, ahol az alkotók nyilvánvalóan nem törekedtek erre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7183