KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Koltai Ágnes: A történelem fogságában Moszkva
• Gáti Péter: Mi, hatvanévesek Utószó
• Báron György: Csodatévők Vándorlások meséje
• Gazdag Gyula: Különleges kiadó Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet

• Nemes Nagy Ágnes: Rózsaszín feketével Fanny és Alexander
• Bikácsy Gergely: Madrid Nagykávéház Méhkas
ESZMECSERE
• Kovács András Bálint: A történetek állása

• Ardai Zoltán: Bohóc a gödörben Csak egy mozi
INDIA
• Zsugán István: Az ezer film országa Pesaro
• Vida János: Egy bengáli filmkrónikás Mrinal Sen és A közlegény
LÁTTUK MÉG
• Széky János: Az élet muzsikája
• Faragó Zsuzsa: Süsü, a sárkány
• Bérczes László: Álmodik az állatkert
• Tóth Péter Pál: Egy asszony, négy férfi
• Kabai József: Ring
• Magyar Judit: Átverés
• Hegyi Gyula: Fantom az éjszakában
• Schreiber László: Sophie választása
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Elszakadás? Kérdések egy Filmvilág-cikk ürügyén
• Szemadám György: Fantázia, dokumentum Ah, Amerika!
KRÓNIKA
• N. N.: Egri nyári egyetem
• N. N.: Nemzetközi Sportfilm Fesztivál

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jó zsaru, kisebb hibákkal

Mockler János

Kik ifjan oly vadak, hála az idő türelmetlen múlásának, felnőtté érve lassan megszelídülnek. Most íme valaki, aki e szabályt mint kivétel, erősíti. Kinek mentális órája visszafelé jár. (A biológiai rendesen).

Az egykori szelíd motorosról, Dennis Hopperről van szó. Vénségére megvadult. A mára már megállíthatatlannak tűnő folyamat egy szokatlan Highsmith-adaptációban, Wim Wenders Az amerikai barát című filmjében kezdődött. Hopper volt Ripley, a nagyon amerikai maffiózó. S csúcsára David Lynch Kék bársonyában ért. Dennis Hopper azóta is ott van a csúcson. Csak e magaslatok lettek mind szerényebbek, alacsonyabbak a talpa alatt.

Most egy őrült zsarut, egy veszett kutyát hoz a fakulni látszó bársonyos emlékekből. Az év legeredetibb sztorija. Mert vajon mi történik barátságtalan kopónkkal? Hihetetlen: megölik a társát. Mit van mit tenni, bosszút esküszik... Nem folytatom, illetlenség lelőni (agyonverni, vízbe fojtani, ledarálni) a poént, pedig hősünk még azt is megteszi, lelő mindent s mindenkit, lőtávolban és azon kívül is. Ezek után az egyébként tökéletes mű kis dramaturgiai hibájának kell betudnunk, hogy mégis akad szereplő, aki megússza. Róluk bizonyára megfeledkeztek az alkotók, vagy folytatás készül.

Végre egy film, amely megszólítja a nézőt. Aszongya neki: na, mi van, fuckin’ asshole, jöttél egy kis vért látni?

Összegzésként mit is mondhatnék (úgy is mint son of a bitch): shit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=663